Dienes Bélánét, több generáció kémiatanárát, a Táncsics Mihály Gimnázium kémiatagozat-vezetőjét, Táncsics-díjas pedagógust senkinek sem kell Orosházán bemutatni.
Dienes Béláné, Csapó Erzsébet 1943. február 4-én Komádiban született egy egyszerű földműves család három gyermeke közül elsőként. Gyermekkorát szülőfalujában töltötte, a középiskolát Orosházán végezte a Táncsics gimnáziumban.
Szorgalmas, tehetséges diákként érettségi után a Szegedi Tudományegyetem kémia-fizika szakán folytatta tanulmányait. Volt iskolája 1966-ban visszahívta tanítani. Ekkor már férjes asszony volt, és nemsokára megszülettek gyermekei is. Férjével, aki egyben kollégája is volt, két fiút neveltek fel és taníttattak. Zoltán vegyészmérnök, Péter informatikus lett. Mindketten Svájcban telepedtek le és alapítottak családot. Öt unokája van. Interneten tartják a kapcsolatot, de évente többször meg is látogatja őket.
Erzsike nyugdíjazásáig a Táncsicsban dolgozott. Hosszú évekig mindkét szaktárgyát tanította, és amikor elindult a kémiatagozat, annak vezetője, fejlesztője lett. Kiválóan értett tanítványai motiválásához, amit kísérletek bemutatásával, differenciált foglalkoztatással, szemléltető eszközök készítésével és készíttetésével ért el. Gyakorlatias módszerek alkalmazásával sokakkal szerettette meg tantárgyait. Az általa vezetett szakkörökön, versenyfelkészítőkön, felvételi előkészítőkön mélyíthették el tudásukat a legtehetségesebbek, de gondja volt a gyengébbek felzárkóztatására is.
Számos versenyzője jutott az országos döntőbe és ért el kiemelkedő helyezéseket az Irinyi János Középiskolai Kémiaversenyen és az OKTV-n. Így nem csoda, hogy diákjait nagy számban vették fel a tudományegyetemekre.
Munkáját az iskola és a szakma is elismerte. A kémia munkaközösség vezetője lett, és számos díjat, kitüntetést kapott.
1978-ban Czabán Samu Pedagógiai Díjat nyert, 1981-ben Kiváló Munkáért kitüntetést, az Irinyi versenyeken elért eredményekért 1988-ban elismerő oklevelet, 1993-ban Irinyi-díjat kapott.
Nagyszerű osztályfőnök, a nevelőtestület aktív tagja volt. Tanítványai és kollégái – akikkel a mai napig tartja a kapcsolatot – tisztelettel vették körül. 1996-ban megkapta a nevelőtestület és a Diákönkormányzat által adományozható legmagasabb iskolai díjat, a Táncsics-díjat, nyugdíjazásakor pedig a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet. 50 évvel diplomája megszerzése után – 2016-ban – vette át Arany Díszoklevelét az egyetemen.
Nyugdíjazása után még sokáig részt vállalt az iskola életében, segítette a versenyek szervezését, lebonyolítását. Megtalálta azonban azt a közösséget is, amelyben aktívan tevékenykedhet. Tagja lett a Nyugdíjas Pedagógusok Orosházi Egyesületének, és több éven át vezetőségi tagként, majd kirándulások szervezőjeként vállalt feladatokat. Ma is cselekvő részese programjaiknak.
