Dominkó Anita átlag napi kilométerszáma az elmúlt egy évben 5,6 volt úgy, hogy a háromgyerekes édesanya ezelőtt csak néha, leginkább az iskolai tornaórákon futott. Akkor sem túl nagy örömmel végezte ezt a mozgásformát, mégis olyan célt tűzött ki maga elé a 2022-es évre, amelynek épp ez állt a középpontjában. Hogy miért? Erre a kérdésre nagyon érdekes választ kaptunk tőle.
– Elhatároztam, hogy 2022-ben lefutok 2022 kilométert. Szerettem volna erősíteni az egyik olyan jellembeli tulajdonságomat, amelyben tudtam, van hová fejlődnöm. Ez konkrétan a kitartásom volt. Az a típus vagyok, aki sok mindenbe belevág, aztán útközben elveszíti a lendületet, és nem viszi véghez a terveit. Ezért tavaly év elején eldöntöttem, választok egy olyan célt, aminek teljesítéséhez nap mint nap erőt kell vennem magamon. A 2022 kilométer lefutása egyébként nem tűnt lehetetlen küldetésnek, bár semmi alapom nem volt hozzá. Igaz, erősítő edzésekre rendszeresen jártam, de futni csak ritkán.
– Épp ezért úgy építettem fel az első napokat, hogy egy perc futást egy perc séta követett. Folyamatosan emeltem a futóperceket, február 2-án, a férjem, Béci szülinapján futottam le az első tíz kilométeremet – mesélte.
Anita a városban és az otthoni futópadon rótta a kilométereket, az utóbbin gyakran nézett unaloműzés és figyelemelterelés gyanánt filmeket. Kezdetekben rettentően motiválta, hogy a neten hirdetett virtuális futások teljesítése után szebbnél szebb érmeket postáztak neki. Februárban például átvehetett egyet a havi 100 kilométer lefutásáért, áprilisban pedig már a havi 200 kilométerért. De részt vett húsvéti és anyák napi virtuális futásokon is, rengeteg érmet gyűjtött össze egy év alatt.
– Valljuk be, a sport sok időt emészt fel. Nemcsak azért, mert X ideig mozogsz, hanem mert úgy kell tervezned, hogy előtte ne egyél, utána pedig legyen időd tusolni, hajat mosni stb. Meg kell tervezned mindent előre. Szerencsém volt, mert a családom végig támogatott. Tudták, most egy kicsit hozzám kell igazodniuk, de ez nem zavarta őket. Nekik is fontos volt, hogy megvalósítsam az álmom. Végig biztattak, azt mondták, képes vagyok rá! Tudtam, hogy a siker ezek után már csak rajtam áll – tette hozzá Anita.
Az édesanya rengeteg biztatást kapott az utcán szembejövő idegenektől és ismerősöktől, sőt, egyszer még az egyik kocsmából is. Sokan oda-odakiáltottak, hogy „hajrá”, „csak így tovább”, és ezek a biztató szavak mindig új lendületet adtak neki. Ezért is szeretett a városban futni, hisz annyi pozitívat kapott az emberektől.
– Ha van egy jó cipőd, az sem számít, milyen a talaj alattad. A terep számomra sosem volt akadály. Minden az elszántságon múlik. Egyébként a gyerekeimre is hatással van az, hogy én és a férjem sportolunk. A legnagyobb lányom saját edzéstervet követ, és a középső is rendszeresen fut. Az apjuk azért jóval komolyabb szinten űzi ezt. Többször próbált tanácsot adni, hogyan legyek gyorsabb, hogyan növeljem a távot, de nekem egyik sem volt célom. Csak arra vágytam, hogy meglegyen egy év alatt a 2022 kilométer.
A MOM szót is kirakta az útvonalból 
Akárcsak a 2022-es számot 
Érmek az idei gyűjteményből
Szépen gyűltek a kilométerek, de decemberre még háromszáz maradt belőlük, úgyhogy Anita reggel és este is felhúzta sportcipőjét, sőt, még az ünnepek alatt is szakított időt a futásra.
– Vallom, hogy „ha van cél, vezet oda út is”. Nagyon boldog vagyok, hogy végül sikerült teljesítenem. Összesen 253 óra és 15 perc kellett hozzá. Adtam magamnak két hét pihenőt így az év elejére, január 15-ig nem futok, de utána a heti 5-6 órát szeretném tartani. Az idei célom is kiforróban van már, úgy tervezem, úszni fogok. Gyerekként, úgy 8-10 éves koromban úszóegyesületi tag voltam, bár azóta nem sokszor láttak a medencében. De ki tudja, talán még a Balaton-átúszást is megcélzom idén.
Fotó: Horváth Bence
