Ráadásul nem is egyet! Egy női profilt és egy Deák Ferenc arcképet biztosan. I. Ferenc József a Magyar Iparművészeti Társulat kiállításain választotta ki az orosházi születésű Oskó Lajos alkotásait.
Egy valamelyest elfeledett helyi művészről lesz ma szó, egy szerény emberről, aki talán eme jellemvonása miatt szorult festőként háttérbe, de aki ezen személyiségjegynek (is) köszönhette Munkácsy Mihály barátságát. Oskó Lajos testvére így írt Munkácsy és fivére kapcsolatáról. „Nem tudom, hogy minek köszönhette ezt a kitüntető barátságot, talán szerénységének vagy, hogy magyar volt és ő is úgy indult, mint Munkácsy a tulipános ládáival, – de úgy megkedvelte őt, hogy azt mondotta néki: heti egy nap a fogadónapom, de téged bármikor szívesen látlak.”
Barátságuk alapját tehát az is képezte, hogy hasonlóan kezdték az életet: Munkácsy Mihály fiatalon asztalosmunkáit díszítette szépséges virágokkal, Oskó pedig férfimellényekre vitte fel művészi álmait. Úgy tartották, az akkor Orosházn divatos virágmintás lajbikokon ő tudta a legszebben kirajzolni és kivarrni a tulipánokat. Az 1865. január 28-án született orosházi képzőművész ugyanis egy szabómester fia volt.
Az ifjú Oskó Budapesten nappal szabósegédként dolgozott, esténként pedig a Mintarajziskola művészeti iparosok osztályában tanult, ahol Székely Bertalan, Lotz Károly és Greguss János voltak a mesterei. A szerény fiú szorgalmát mutatja, hogy a budapesti iparos képző protestáns egylet ünnepélyén elnyerte a „legszorgalmasabb ifjú” kitüntetést. Az első komolyabb megbízatást az orosházi Kaszinótól kapta,1888-ban megfestette Győry Vilmos lelkész, író, műfordító arcképét. Ugyancsak a Kaszinó felkérésére készítette el később Kossuth Lajos – Orosháza első díszpolgára –, majd Széchenyi István portréját.
Munkácsyt Justh Zsigmondnak köszönhetően ismerte meg, ő ajánlotta be Oskót a már akkor komoly elismertséggel bíró, nagy tiszteletnek örvendő festőnek. Oskó még Párizsba is kiutazott Munkácsyhoz. Egy, a Párizsi Magyar Egylet dísztermében tartott eseményen, Munkácsy 45. születésnapján az ünnepelt számára átnyújtott ajándék egy Oskó által készített Munkácsy portré volt.
Oskó a táblakép festészet mellett égetett zománcképeket és elefántcsontra festett miniatúrákat is készített, a technikákat Párizsban sajátította el. Oskó rendszeres kiállítója volt a Magyar Iparművészeti Társulat tárlatainak. Az 1898-as karácsonyi kiállításon választotta ki Ferenc József az általa készített női profil zománcképet, az ezt követőn pedig Deák Ferenc arcképét zománcos keretben. (Korábban az 1898-as párizsi világkiállításon több portréját is kiállították, egy művet itt is vásárolt tőle I. Ferenc József.)
A tehetséges, de minden feljegyzés szerint igen szerény Oskó egy párizsi hölgy mellett találta meg a szerelmet. Feleségével, Josephin Burdetivel rövid időre Budapesten telepedtek le, a források szerint Orosházára is többször ellátogattak, de Franciaországban élték közös életük nagy részét. Oskó Lajos 1922-ben hunyt el Párizsban. Ő volt tehát az első ismert, orosházi születésű festő, akiről a fővárosi lapok is cikkeztek, és aki Párizsban is több alkalommal kiállított.
A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményében két Oskó alkotta elefántcsont festmény látható, egyenként 8 centiméteresek, az egyiken egy női, a másikon férfi portré található. A múzeum legritkábban kiállított műtárgyai közé tartozik a századfordulón készült, ismeretlen házaspárt ábrázoló két miniatúra, amelyeket alkotója – keretezés helyett – aprócska állványokra állított. Közelebb is találunk Oskó képeket, az orosházi Városi Képtár folyosóján is megtekinthető a művész néhány alkotása.
Oskó Lajos: Tél Barbizonban (fára festett plein air kép)
Forrás:
Koszorús Oszkár: Oskó Lajos, Orosháza első festőművésze
Petrőczi Éva: Barbizoni tél, pécsi tél – Sorok Oskó Lajos Tél Barbizonban című képe alá
Munkacsy Múzeum honlapja: A Múzeum talán legritkábban kiállított műtárgyai Oskó Lajos miniatúrái
Kiemelt kép: Ilusztráció (Forrás: pixabay.com)
