Már a kapuhoz érve megbizonyosodhattunk arról, hogy a szervezők most is kitettek magukért. A bejárat előtt egy szelfipont ékeskedett, amely az ünnepek alatt is a szentetornyaiak rendelkezésére áll majd, ha különleges fényképet szeretnének készíteni magukról, szeretteikről. És ez csak egy a sok-sok apró gesztus közül, ami megint csak nem pénzbe, hanem sokkal inkább időbe és energiába került. De a mecések sosem sajnálják az utóbbi kettőt, ha a közösségükről van szó.
A Magunkért-Egymásért Civil Egyesület megalakulásától kezdve egészen ez év októberéig a szentetornyai közösségi házban működött. Az energiaválság miatt azonban a nyugdíjas közösségnek költöznie kellett, néhány házzal odébb, az Őszirózsa Klubban kaptak lehetőséget találkozóik megtartására. Mivel azonban a karácsony egy olyan jelentőségteljes esemény az egyesület életében, amelyet eddig minden évben, kivétel nélkül nagy létszámban ünnepeltek együtt, új helyszínt kerestek az alkalom megtartásához. A lelkes szenior csapat a Justh Zsigmond utcai evangélikus gyülekezeti házban kapott helyet.
– Nehéz most olyan közösségi helyszínt találni, amely gazdaságosan fűthető, és még szabad is – kezdte Szverle István, a MECE klubvezetője. – Tekintve, hogy én a templom gondnoka is vagyok, Keller Erika elnök asszonnyal együtt konzultáltam Lacki János evangélikus lelkésszel, aki meghallgatta kérésünket, és megengedte, hogy a gyülekezeti házban karácsonyozzunk. Hatvan fő gyűlt ma itt össze, akiket ünnepi műsor, majd finom ebéd vár. A nagy múltú énekkarunk mellett fellép Kovalik Anita, a református iskola negyedik osztályos tanulója, aki versszavalattal készült a mai alkalomra, majd lelkipásztorunk karácsonyi gondolatai után felszolgáljuk a klasszikus karácsonyi menüt, előbb a töltött káposztát, majd a mini képviselőfánkot.
Amikor a MECE klub rendezvényein járok, mindig az az érzés fog el, hogy ezt a kis közösséget valóban a szeretet köti össze. Ha összejönnek a tagok, akkor biztosan adnak arra, hogy a közösen töltött percek hangulatosak és örömteliek legyenek. Mindez apró gesztusokban nyilvánul meg, amelyek mégis egyértelműsítik a szándékot. Ilyenek a vezetőségi tagok által szívvel-lélekkel kreált saját készítésű dekorációs elemek, az illatos forralt bor, amely belépéskor várta a tagokat, a fények, a zene, sok-sok apró momentum, amely ünnepivé varázsolja a helyszínt.
– Karácsony havában melegség tölti el a szívünket, egy-egy pillanatra megállunk ebben a rohanó világban, és szánvetést készítünk az elmúlt évről – mondta beszédében Keller Erika, az egyesület elnöke. – Felidézzük a legszebb pillanatokat, és minden szépséget, jóságot elraktározunk a lelkünkbe, hogy ebből merítsünk erőt az elkövetkezendő új év napjaira. Az ünnep hangulatában a másik emberre figyelünk, és arra gondolunk, mit nyújthatnánk szeretteinknek, azoknak, akik fontosak a számunkra. Ez a mi legemberibb értékünk. Nem a drága ajándékok jelentik a szeretetünket, hanem hogy önmagunkból adhatunk.
Az elnök asszony beszéde melegséget csalt az emberek lelkébe, Lacki János lelkész gondolatai pedig erőt adtak a nyugdíjas közösségnek ezekben a nehéz, kiszámíthatatlan időkben. Az evangélikus lelkipásztor Pál apostol börtönben írt szavaiból osztott meg néhányat a jelenlévőkkel, köztük talán a leginkább vigasztaló és példamutató a következő gondolat volt: „Mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.”
A közös karácsony a Békés Megyei Önkormányzat, az evangélikus egyház, valamint a helyi képviselő, Antal László támogatásával valósult meg. Az egyesület vezetősége ajándékcsomaggal is készült tagjainak, de a legszebb ajándék idén is az volt, hogy együtt ünnepelhették meg az év egyik leginkább várt napját. A szilvesztert is együtt töltik majd a klubtagok. A nagy család Gellértegyházán köszönti az új évet egy hangulatos, sok-sok tánccal gazdagított, tűzijátékkal megspékelt esten.
Fotók: OrosCafé
