Több bolygó együttállása kellett ahhoz, hogy 2021-ben létrejöjjön Orosháza első jazz-zenekara. A fiúk majdnem „kifutottak az időből”, de szerencsére a 16 éves Noel hamar szerelmese lett a műfajnak, édesapja, Öcsi ujjai pedig még a hatvanhoz közel is jól bírják a pengetést. Melléjük szegődött még két régi barát, így aztán megalakult a Jazzman, amely november 25-én mutatkozott be először nagyobb létszámú közönség előtt.
Másfél évvel ezelőtt történt valami, amire a város zenetörténetében még nem volt példa. Négy orosházi zenész – Ulrich József „Öcsi”, Ulrich Noel, Adamik János és Bogdánffy Csaba – belevágott egy olyan műfaj játékába, amely egyrészt szakmailag is nagy kihívást jelent, másrészt pedig a közönségszórakoztatás szempontjából sem a legkönnyebb út. Valljuk be, a jazz rétegzene. Vagy talán mégsem? Az orosháziak az utóbbit bizonyították. A Jazzman pénteken a TérZene Program részeként a Petőfi Művelődési Központban állt színpadra, és bár a koncert ingyenes volt, előzetes regisztrációhoz kötötték a szervezők. Ennek egyszerű oka, hogy szerették volna tudni, melyik terembe tegyék a műsort. Végül több mint száz fő regisztrált. B. Imre Julianna, a PMK kulturális szervezője elmondta, ők sem számítottak ekkora érdeklődésre, de nagy meglepetésükre a színházterem vált az ideális helyszínné.
A közönségbarát koncertet rendkívül jól építették fel a zenészek. Nem volt idő ellazultan belesüppedni a kényelmes székekbe, hisz mindig valami váratlannak lepték meg a közönséget. A pörgős kezdés után érzelmes és visszafogott folytatás várt ránk, de mielőtt túlontúl melankólikus hangulatba kerültünk volna, egy tempós, feszes nótával álltak elő a fiúk. A fókusz abszolút a zenén és a hangszereken volt, a négy muzsikus végig a háttérben maradt. Feltűnés nélkül alkották meg a csodás dallamokat, végig a fegyelem és a komoly összpontosítás jellemezte őket. Csupán egy-egy fejbiccentéssel jeleztek egymásnak, hogy még ezzel se vonjál el a közönség figyelmét a lényegről.
Chick Corea, Kenneth Burrell, Larry Carlton és George Duke dalok szólaltak meg, a jazz klasszikusai mellett a modern irányvonal is helyet kapott. A négy polgári állással rendelkező – vagyis Noel még iskolás – férfi lenyűgözően játszott. Rengeteg apró, finom szépséget hallhattunk tőlük a dobseprű elhalkulásától a szintetizátor végtelen kihasználtságáig. Mi, nézők pedig nem tehettünk mást, csak élveztük a szöveg nélküli történeteket kiszámíthatatlan menetét.
A közönség hálás volt a művészi precizitásért, és a zenekar is a megjelenteknek – legalább annyira – a figyelmükért. A zenészek is megtapsolják a hallgatóságot, és a székeken ülőkbe sem lehet belefojtani az elismerés jelzését, így hát egy ráadásszámmal is megtoldották a fiúk a bő egy órás koncertet.
B. Imre Julianna kulturális szervezőtől megtudtuk, a TérZene Program tavaly július óta zajlik a városban, az első szezonban harminc, a mostaniban húsz koncert szerepel. A PMK munkatársai két dologra törekednek: egyrészt arra, hogy a meghívottak tekintetében a stílusbeli választék igazán változatos legyen, másrészt pedig arra, hogy orosházi vagy helyi kötődésű művészek játszanak az orosháziak előtt. Céljuk az is, hogy minden évben más és más előadó kapjon bemutatkozási lehetőséget, de vannak olyan visszatérő kedvencek – ilyen az Orosházi Fúvószenekar, vagy a Talléros, illetve Harangos Néptáncegyüttes – akik idényből sem maradhatnak ki. És talán ilyen lesz majd a jövőben a Jazzman is. A legközelebbi alkalommal már az is előfordulhat, hogy nem négy, hanem több taggal áll színpadra a zenekar. Ulrich József elmondta, szívesen bővítenék a csapatot, leginkább egy fúvós hiányzik a bandából. Voltak már próbálkozásaik ez ügyben, egyelőre célra egy sem vezetett, de bíznak benne, hogy ez hamarosan változni fog.
Fotók: Horváth Bence
