A halászati ágazat már javában készül a karácsonyi szezonra, a hazai haltermelés közel 40 százaléka ilyenkor kerül az asztalra. Idén is kiváló minőségben, nagy választékban lehet majd friss halhoz jutni.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara közleményéből kiderül, a koronavírus után idén az aszályos időjárás és a növekvő inputanyagárak viselik meg az ágazatot. Az üzemanyag, a takarmány és az energia ára jelentősen emelkedett. A tógazdasági haltermelés szempontjából nagyon rossz idei évet tudhat magának az ágazat. Az enyhe telet követő hideg, csapadékszegény tavasz, majd az elhúzódó nyári aszály miatt egyre nehezebb halat termelni tógazdasági körülmények között. Soha nem látott károkat okozott az elhúzódó aszály országszerte a halastavakban. A völgyzárógátas dunántúli halastavaknál pedig azért alakult ki kritikus helyzet, mert – nagyobb és biztos hozamú közeli folyóvizek és csatornák hiányában – a tavakba a vízutánpótlás kizárólag a vízgyűjtő területre hulló csapadék felfogásával volt biztosítható. Az adatok szerint már tavaly 15 százalékos termelés-visszaesés volt a Dunántúlon a vízhiány miatt, az idei tapasztalatok és előrejelzések szerint idén ez 30 százalékos is lehet 2020-hoz képest.
Szerencsére nem mindenütt ilyen szomorú a helyzet. Tóth B. Mihály tógazda orosházi halastavain is megkezdődött az őszi lehalászás. A vállalkozó az idei évről elmondta, nagyon nehéz volt, de egyelőre úgy tűnik, nem zár rossz évet.
– Úgy tűnik jó évet zárunk a nehézségek ellenére is. Mi is küzdöttünk a vízhiánnyal, a megemelkedett energia és takarmány árakkal. A mi tavainkat a belvíz táplálja, idén pedig ez nem volt. Két kútra van engedélyünk, de ezek nem tudták pótolni a nyári melegben elpárolgó, napi egy-másfél centi vizet. A tavainkban fél vízen, vagy kicsivel alatta volt a szint. Nagyon féltettem az állományt. Az összes vízszellőztető, levegőztető folyamatosan működött. Még egyetlen évben sem használtunk el a tavaknál ennyi áramot, mint idén, de úgy tűnik, megérte, nem volt nagyobb halpusztulásunk, ami határos a csodával – mondja a tógazda.
Az említett orosházi halastavakban ivadéknevelés folyik. Egy-kétnyaras korukig nevelik a halat – szinte kizárólag a legnépszerűbb pontyot – azután értékesítik. Ottjártunkkor épp száz mázsa, kétnyaras előnevelt pontyot halásztak le és raktak szállító tartályokba. A kamion a Dunántúlra, egy Szigetvár melletti tógazdaságba viszi a halat, ahol egy évig még tartják és a következő év karácsonyára kerülnek a boltokba.
– A hal ára az elmúlt évben a rendkívül megnövekedett költségek miatt jelentősen emelkedett. Ez a vásárlóknak okozhat majd gondot, hisz a tavalyi ezer forint helyett a dupláját kell majd egy kiló pontyért leszurkolni. Most úgy tűnik, hogy a belföldi piacon némi visszaesés tapasztalható, de a környező országokban nagyon keresett a jó minőségű magyar hal – teszi hozzá Tóth B. Mihály.
A magyarországi tógazdasági haltermelés volumene tavaly 21184 tonna volt. Gazdaságilag a legfontosabb
halfajunk továbbra is a ponty, amely a tógazdasági étkezési célú halhústermelésből 83,2 százalékkal részesedett 2021-ben. A hazai haltermelés meghatározó részét a tógazdaságok adják. A tógazdaságok aktív szerepet töltenek be a természetes vizek halutánpótlásában, a kihelyezett halakat a haltermelők szaporítják és nevelik a megfelelő méret eléréséig. Rendkívül megerősödött a hazai horgászpiac az elmúlt években. 166 446 hektár horgászati célú kezelésben lévő vízterület van, amelyből a MOHOSZ szervezeti rendszerébe tartozik 134 500 hektár. A fenntarthatóság miatt fontos a folyamatos telepítés, hiszen hazánkban több mint 740 000 regisztrált horgász van. Tavaly a horgászati célú haltelepítés közel 5000 tonna volt, jelentős része ponty.
