Rajki János néhány napja szerezte meg mesterleveleit a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamaránál. A kőműves- és burkolómesterrel a szakmák elismertségéről, anyagi megbecsüléséről, a 30 évvel ezelőtti és a mai építkezési szokásokról, és még sok másról is beszélgettünk.
Nem könnyű a munkátok, meg kell küzdenetek az időjárás viszontagságaival (is). Hogy telt ez a „szép”, esős őszi napotok?
– Szépen eláztunk ma is, Deszken újítjuk a katolikus templom homlokzatát. Ilyen ez, minden munkának megvan a szépsége mellett a negatív oldala is. De fázni legalább nem szoktunk, munka közben mindig felmelegszik az ember.
Tapasztalatod van bőven. Sok éve kezdted. Mikor is? Harminc éve?
– 1995-ben végeztem a 612-es szakmunkásképzőben, édesapám volt az oktatóm, ő is mester már 1983 óta. Nála gyakorlatoztam, mint ahogyan az öcsém is, családi örökség nálunk ez a szakma. De ennél jóval korábban csöppentem a kőművesvilágba, általános iskolás koromban szinte minden nyáron ott dolgoztam apám mellett. El is várta tőlem, de szerettem is, hisz sokat tanultam. Akkoriban még nagyapám is velünk volt, három generáció bontott, falazott és vakolt együtt.
Mennyiben változott meg a szakma elismertsége a három évtized alatt?
– Ahogyan visszaemlékezem, a 90-es években még sokkal jobban megbecsülték a kőműveseket. Főztek ránk, kínáltak üdítővel, kávéval, tisztelték a munkánkat. A 2000-es évek elején jött egy nagy fordulat, a mélypont, akkor úgy fogalmaznék, semmibe vettek minket, sőt, lenéztek minden kétkezi munkást. És ez nemcsak emberileg, de anyagilag is megmutatkozott. Én is voltam külföldön ebben az időszakban, dolgoztam Írországban, Franciaországban és Mallorcán is, ott érezhetően jobban értékelték a szaktudást. Mára már itthon is sokat javult a helyzetünk, válogathatunk a kínálkozó munkák közt, és végre azt mondhatom, megfizetnek minket.
Egy közel két éve megjelent szakmai cikkben azt olvastam, a kőművesek havi 600 ezer alatt már nem mennek el dolgozni. Hangsúlyozom, ez egy 2021 év eleji cikk volt. Egyetértesz vele?
– Nem igazán. De országrészenként is komoly különbségek mutatkozhatnak. Szerintem itt, a mi régiónkban egy alkalmazott esetén 2022 végén a havi bruttó bér sem közelíti meg ezt az összeget. A vállalkozóknál nyilván más a helyzet.
Van egyáltalán elegendő szakember most, az otthonfelújítási támogatások időszakában? Vagy már inkább azt mondhatjuk, ez is egy hiányszakma?
– Ahogy én látom, sok a kőműves, a festő, a burkoló, csak kevés a jó szakember. Sokat változott, fejlődött a szakmánk. Emlékezz csak vissza, a szüleink fiatalkorában, a 70-es, 80-as években családi összefogásból felhúztak egy komplett házat, mert akkor még nem kellett más hozzá, csak tégla, cserép, meg néhány csempe. Az emberek egyszerűbben építkeztek, most már mások az igények, a magas energiaárak miatt például elsődlegessé vált a szigetelés, amihez szaktudás kell. Emellett nagyon drága az építőanyag, így ha valamit elrontasz, komoly anyagi károd származik belőle. Emellett ott vannak a trendek, amiket ha követni akarsz, szintén mélyebbre kell ásnod a módszerek és eszközök tekintetében. Vegyük például a burkolókat! Ma minél nagyobb, annál divatosabb egy lap, rakunk méterszer métereset is. Ahhoz viszont, hogy ez szép és tartós legyen, már speciális ragasztó és speciális ragasztási technika kell.
Fotók Rajki János munkából (A képek a mester gyűjteményéből származnak)
Ezért vagytok ti. Miért épp most szántad rá magad a mesterképzésre?
– Régóta tervben volt már ez nálam, édesapám miatt, és persze magam miatt is. A mesteri cím elnyerése azért, valljuk meg, jó érzéssel tölti el az embert. Ez ösztönzött a leginkább, szerettem volna bebizonyítani, hogy képes vagyok rá. Szeretem a munkám, azt, hogy alkothatok.
Neked ez javarészt erről szól? A kreativitásod megéléséről?
– Egy puszta szántóra felépíteni egy házat, ahol generációk nőnek majd fel, számomra öröm. Egy borzasztó állapotú ingatlant széppé varázsolni, a kihívás mellett szintén boldogság. Igen, én ezt alkotásként élem meg, részben azért is, mert sok megbízónk nem konkrét tervekkel áll elénk, helyette inkább kikéri a véleményünket.
Fotók Rajki János munkából (A képek a mester gyűjteményéből származnak)
El tudnád képzelni magad egy íróasztal mögött?
– Sajnos gyakran oda kényszerülök, hisz papírmunka mindig van, de ahhoz kevésbé füllik a fogam. Szívesebben fogom a vízmértéket. Szeretek elhaladni a kész munkáink mellett, tavaly mi újítottuk fel a szentetornyai katolikus templom homlokzatát, jó érzés ma is ott sétálni. Tavaly a gádorosi református templom és a parókia külsején dolgoztunk, most a belseje van soron. Mellette folyamatban van az apátfalvai plébánia és a deszki templom felújítása is. Dolog mindig van bőven, de ennek csak örülhetünk.
Kiemelt kép: BMKIK
