Sin Boglárka és Kecskeméti Laura 2005-ben találkoztak először, amikor a Vörösmarty Mihály Általános Iskola ének tagozatán kezdték az első osztályt. Hamar rájöttek, hogy összeköti őket a zene és a gimnáziumban már közös formációként szórakoztatták a tanulókat, végül egy kis szünet után megalakult a „Csókolom, átmehetek játszani?”
Kecskeméti Laura (Lola) családjában már megmutatkozott a zene szeretete, férfi felmenői közül szinte mindenki játszik valamilyen hangszeren, így nem volt kérdés, hogy a lány is a zene felé fordul. Sin Boglárka esetében az ének iránti vonzalom később érkezett meg, de annál nagyobb lelkesedéssel vetette bele magát a közös projektbe.
– Tizenegy éves koromban elkezdtem táncolni ott ahol Lola is, mellette pedig énekelni is tanultunk Béres Enikőnél. Akkor még kifejezetten a musical irányába mentünk, később kezdtünk el modernebb dalokkal is foglalkozni. Nem sokkal ezután szétvált a tánc és az ének – mondta Boglárka – Végül a Táncsics gimiben kipróbáltuk hogyan hangzunk együtt és onnantól kezdve állandó fellépők voltunk az iskolában – mesélte, miként indult el a közös zenei projekt.
A gólyabálon, különböző rendezvényeken, de az iskolarádióban is hallhatták őket. Végül, amikor felkerültek egyetemre egy kis időre külön váltak. Lola zenekultúra szakra ment és koncertszervezést tanult, míg Bogi kulturális közösségszervezés irányban folytatta tanulmányait és motivációja is csökkent kicsit az éneklés iránt, míg Lola szólóban folytatta a zenélést.
– Három év után végül egymásra találtunk ismét, tavaly tavasszal pedig már felléptünk a ceglédi utcazene fesztiválon is. Így kezdődött újra, idén pedig ismét ellátogattunk a fesztiválra, és egyre több embert ismertünk meg, akik a zenei pályán mozognak. Rájöttünk, nem kell egyből a csúcsra jutni, szép apránként elérünk oda is – mondta Bogi, akit kicsit megijesztett, amikor látta, hogy sokkal nehezebb az énekesi pálya, mint azt először gondolta.
Facebook oldaluk a „Csókolom, átmehetek játszani?” névvel jött létre idén májusban. Bogi elmondta, mindig ügyetlenek voltak a névadásban, de szerettek volna valami kreatívat kitalálni, amely tükrözi a személyiségüket. Mivel kiskoruk óta barátok, hamar eszükbe jutott az idő, amikor még a vonalas telefonon hívták el egymást az anyukáikon keresztül. Ez adta az ötletet névválasztáskor.
– Nekem az egész közeg, a zene és a tánc a barátságunkat adta Lolával. A közös érdeklődési kör hozott minket össze újra. Ezenkívül a zene olyan, mint a meditáció. Amikor egy koncerten vagy és a kedvenc dalod szól nem gondolsz a hétköznapi problémákra, csak élvezed – emelte ki Bogi – Éppen ezért tartottam jó ötletnek Orosházán is az utcazene fesztivált. Jó kezdeményezés volt, és szerintem igény is van rá, akár nagyobb volumenben is – tette hozzá.
A két lány közül Lola hegedűn, gitáron és kezdőként zongorán is játszik, míg Bogi ukulelén tanul. Dalaikat legtöbbször úgy választják ki, hogy mi az, amelyet ők is szívesen énekelnek egy koncert során a kedvencüktől. Bogi a hazai előadókat részesíti előnyben, Lola pedig a külföldi hangzást hozza a csapatba, így kiegészítik a másikat. Szükségük is van egymásra, hiszen egy-egy fesztivál alkalmával akár négy órán keresztül is énekelniük kell, amit, ahogy Bogi fogalmazott bírni kell szuflával és jókedvvel.
– Büszkék vagyunk arra, hogy Orosházáról jöttünk. Lehet, így kicsit nehezebb esélyekkel indulunk, mint akik a nagyvárosban nőttek fel, hiszen nekik több lehetőség adódott ilyen téren, de mi akkor sem változtatnánk. Itt kaptuk meg az alapokat és ha nem jelentkezünk a Vörösmarty iskolába lehet, soha nem ismerjük meg egymást és most nem zenélünk együtt – mondta Bogi.
A két lány a jövőben saját dalokat is szeretne írni, valamint nemrég megkereste őket egy zenei ügynökség munkatársa is, aki segít nekik eljutni különböző fellépésekre és rendezvényekre, ha valaki épp olyan bandát keres mint a „Csókolom, átmehetek játszani?” Emellett folyamatosan bővítik dallistájukat és jövőre egy nyári zenei fesztiválon is szeretnének szerencsét próbálni.
Kiemelt kép: Szalatnyai Dóra
