Magyarországon az 1950-es években indult útjára az intézményesített zeneoktatás, Orosházán pedig 1955. december 4-én nyitotta meg kapuit a zeneiskola. Mivel két évvel ezelőtt a járványhelyzet miatt nem tudták méltóképpen megünnepelni a jubileumi, 65. évfordulót, úgy döntöttek, hogy október 8-án pótolják be a jeles eseményt.
A hangverseny nyitó fanfárját Pintér Attila előadásában hallgathatta meg a Petőfi Művelődési Központ Szokolay Sándor-termében összegyűlt közönség. Attila annak idején szintén a zeneiskola növendéke volt, később pedig a Szegedi Szimfonikus Zenekar megbecsült zeneművészévé vált. Nem ő volt azonban az egyetlen a Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola egykori növendékei közül, aki visszatért egykori intézménye meghívására.
A műsor kezdetén Kardosné Bánhidi Éva, az intézmény igazgatója köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy ugyan már két évvel ezelőtt szerették volna megtartani az iskola alapításának 65. évfordulóját, a koronavírus-járvány azonban akkor keresztülhúzta a számításokat. Idén viszont végre semmi nem állhatott az útjukba. A rendezvényen generációk találkoztak, hiszen olyan növendékek is felléptek, akik még középiskolai tanulmányaikat végzik és olyanok is, akik már 30 vagy 40 évvel ezelőtt vették át diplomájukat. Nagy ünnep volt számukra a szombat délután, hogy találkozhattak és egy kicsit visszaemlékezhettek a régi időkre.
Fotók: Horváth Bence
– Mert az ünnep a különbözés, az ünnep a mély és varázslatos rendhagyás, az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme – valljuk együtt Márai Sándorral. Az iskola mindig is értékteremtő szerepet játszott a város és a megye kulturális életében, a helyi térzenék, a közművelődési intézmények és civil szervezetek ünnepségein. Az intézmény 2000-től viseli a Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola nevet, ekkor indult el a zeneoktatás mellett a képző- és táncművészet, valamint a színjátszás – idézte fel.
Hozzátette, alapelvük az elmúlt évek, évtizedek során nem változott: Mindenki ügyes valamiben és mindenki egyformán fontos. Az elmúlt 65 év során több ezer ember tanult itt és szerette meg a zenét, vált művészetet értő és szerető felnőtté. Sokan léptek itteni tanulmányaikat követően is zenei, valamint tánc és képzőművészeti irányba tovább és váltak az évek során elismert művészekké. Így tett Szabados-Tóth Gábor is, aki 1975-ben végzett a zeneiskolában.
– Nagyon megható, nehéz is megfogalmazni az érzéseimet, hiszen abban a teremben léphetek fel most ismét, ahol egykor még kisdiákként koncerteztem majdnem 50 évvel ezelőtt. Azóta zenetanár lettem és én magam is számos alkalommal meg tudom élni ugyanazt, amit annak idején a tanáraim – mesélte. Hasonló érzésekkel készült szombat délutáni előadására Benkő Katalin is, a Bartók Béla Zenetudományi Karon végzi egyetemi tanulmányait. Jövőre fog diplomázni, de mindig is hálás szívvel tekintett vissza az itt szerzett alapokra.
Fotók: Horváth Bence 
Az operaénekesként és magánének tanárként tevékenykedő Matkócsik Éva is boldogan tért vissza egykori iskolája hívására, mint mondta, bármikor hívhatják, ő vissza fog térni énekelni. Nem volt ez másként most sem, hiszen ő volt az első annak éneket tanulhatott a zeneiskolában.
– Tóth Zsigmondné Eta nénit szeretném megemlíteni, akinek nagyon sokat köszönhetek. Ő indított el a pályán, melynek köszönhetően később Szegeden a konzervatóriumban tanulhattam és zeneakadémiát végezhettem. Ez az iskola az életem legszebb része volt, amióta az eszemet tudom, a zene mindig központi szerepet játszik az életemben – árulta el.
A fellépőket hatalmas taps fogadta produkcióik végeztével, a rendezvény pedig elérte célját, hiszen egy emlékezetes délutánt tölthettek együtt színvonalas fellépésekkel kiegészítve.
