Az orosházi 5. számú háziorvosi körzet, dr. Krajczár István halálával betöltetlenül maradt, betegeit dr. Szemenyei Gabriella látja el helyettesként. A körzetnek úgy tűnik hamarosan ismét lesz gazdája, mégpedig Krajczár doktor unokája, dr. Fülöp Sarolta személyében, akivel már hétfőn és kedden találkozhatnak is a betegek.
A doktornőnek mindkét nagyapja megbecsült és szeretett tagja volt városunk közösségének. Egyikük, dr. Krajczár István, az egyik legnagyobb orosházi háziorvosi körzet orvosa volt, másikuk, Károlyi Fülöp Béla, író, költő, a Táncsics gimnázium címzetes igazgatója, közéleti személyiség.
– Doktornő, megtenné, hogy néhány szóban bemutatkozik?
– 2019-ben végeztem az egyetemet Marosvásárhelyen, mellyel mindkét nagyapai vonalat vihettem tovább. Egyrészt orvos lettem az egyik nagyapám után, másrészt Erdélyben végeztem a másik nagyapám után. Mindkettőnek nagy hatása volt az én életemre. Magyar-angol képzésben szereztem az orvosi diplomát. 2020-ban be is léptem a háziorvos képzésbe. Ebből a licensz vizsgám már meg van a szakvizsga pedig hamarosan meg lesz. Szemenyei Gabriella doktornő szárnyai alatt, július óta vagyok benne tevékenyebben a körzet életében. Tőle nagyon sokat tanulhatok és hálás vagyok a segítségéért. Annó papa kezdte el az okításomat, most pedig Szemenyei doktornő folytatja. Az ő felügyelete mellett rendelek hétfőn és kedden a körzetben. Azt szeretném, hogy – ahogyan nagypapám is mindig szerette volna – én vegyem át az ő volt háziorvosi körzetét. Jól haladunk e felé, de az átvétel végleges időpontja most még képlékeny.
– Milyen tervekkel, milyen reményekkel jött haza Orosházára?
– Szeretnék jó orvosuk lenni a betegeimnek, illetve egy kicsit szeretném meg is reformálni itt az egészséghez való hozzáállást. Egy háziorvos feladata első sorban a prevenció, a betegségek kialakulásának megelőzése. Erre hosszú távon szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni. A másik a diabetológia, a cukorbetegek gondozása. Ebben szeretnék jobban elmélyülni. Ennek érdekében félállásban, félig meddig önkéntes keretek között dolgozom is Békéscsabán a kórházban, a diabetológiai osztályon, Taybani Zoltán szárnyai alatt. Ha a későbbiekben lesz lehetőségük a háziorvosoknak, hogy tevékenyen részt vegyenek a cukorbetegek gondozásában, írhassanak gyógyszereket, akkor fel legyek készülve.
– Hogy látja, itt a nagypapa körzetében magasan van a léc, amelyet át kell ugrani?
– Igen. Határozottan, hisz papa minden betegét ismerte, tudta a nevüket, nagyrészt azt is, milyen bajuk van. Ugyanakkor szerencsés helyzetben is vagyok, hisz egy nagyon hálás betegkörről van szó, akik – úgy látom – nagy szertettel vártak engem. Egyszerre áldás is és nehézség, hogy fel kell érni az ő nevéhez, de nagyon igyekszem, hogy méltó legyek hozzá.
– Orosházán telepszik le?
– Mindenképpen. Vőlegényemmel – aki Békéscsabán lesz jövőre gasztroenterológus – is azt terveztük, hogy a csabai kórház mellett itt is tevékenykedni fog. Az orosházi emberek egészsége mindkettőnk szívügye. Jó terveink vannak szerintem a jövőre nézve Orosházán.
– Mit kell még tudni Önről ?
Ha nem a szakmáról beszélünk, a magánéletben olyan vagyok, mint bárki más. Szeretek utazni, szeretek olvasni. Alapvetően vidám társaság vagyok és igyekszem a pozitív szemléletet átadni a környezetemnek, akár a betegeknek is.
Krajczár doktor álma tehát – bár már nem érhette meg – megvalósulni látszik és az ötös háziorvosi körzet neve mellett már nem sokáig kell azt látnunk, hogy betöltetlen.
