Sokan vagyunk Orosházán, akik, ha kajak-kenu közvetítést látunk a tévében (ebből pedig volt az elmúlt hetekben bőséggel), rögtön beugrik az orosháziak ötszörös ifi világbajnoka, felnőtt világbajnoki ezüstérmese, Homonnai Luca neve. Lucának sajnos egy sérülés miatt szakítania kellett sportágával. Mit csinál mostanság, mi van vele? Erről kérdeztük.
– Először is mi van a hátaddal, hogy vagy?
– Óvatosan. Az enyém egy ritka idegrendszeri, egy autoimmun betegség. Ritkán és egy-egy embernél egyszer fordul elő. Nekem ebből volt négy, így ha egy kicsit jobban terhelem magam, akkor érzem az a semmihez sem hasonlítható fájdalmat, amit egy ideg tud produkálni. Ezért óvatos vagyok, lehetőség szerint vigyázok magamra és így kordában tartható. A versenysportot ez persze kizárja.
– Hogy élsz, hol élsz, mit csinálsz mostanában?
– Jelenleg Szegeden élek, a jogi egyetemen végzem a második évet. Nappalin, mert régebben, a középiskolás években magántanuló voltam és kimaradtak az életemből az iskolai évek, az iskolai élmények, a barátságok, a hülyülések, minden. Szüleim is mondták, hogy az egyetemi évek meghatározók minden fiatal életében és ezért döntöttünk közösen a nappali tagozat mellett. A magam részéről nagyon örülök ennek, mert egy nagyszerű baráti társaság alakult ki a csoporttársaimmal. Kiegyenesedett az életem. A sport múltból még maradt számomra elvarratlan szál, ezért kezdtem el edzősködni az egyetem mellett.
– Ez az edzősködés mit takar? Kajak, vagy valami más?
– Nem. Annak idején Londonban végeztem egy edzői képzést, személyi edző, fitnesz edzői vonalon. Ebben szeretnék elhelyezkedni. Van azért egy plusz ütőkártya is a kezemben, mégpedig a sportolói múlt. Nagyon sokat tapasztaltam így nem csak arra tudok hagyatkozni, amit a képzésen tanultam, hanem arra is amit az évek alatt tapasztalatban összegyűjtöttem. Inkább egy funkcionális jellegű edzéstípust fogok preferálni. Aztán a vendégek igényei is befolyásolnak. Szintén plusz az az ismeretanyag, ami a sport táplálkozási részét illeti. Annak idején ezt nem tudtam teljesen betartani, mert – bár ezt annak idején még a szüleimnek sem beszéltem – étkezési problémáim voltak. Egész pontosan keményen bulimiás voltam. Sajnálom, hogy nem a kajakba tudok visszamenni, mint edző, vagy tanácsadó, mert nagyon sok mindent tapasztaltam meg, amit jó lenne továbbadni. Mostanában eléggé telített a kajak sport, nem is beszélve arról, hogy amikor világossá vált, hogy számomra vége, akkor szinte köszönés nélkül távoztam, azt is mondhatnám, hanyatt homlok menekültem a kajakból. Volt egy idő, amikor nem hogy kajakot, lapátot, de még vizet sem akartam látni. Nem tudtam kezelni a helyzetet. Azért nem tettem le róla végleg.
– Az edzősködéshez kell egy hely, felszerelés, stb. Ezek megvannak?
– Egy működő konditeremben, a Gym Class-ban fogok kezdeni, mint személyi edző. Aláírtam velük a szerződést, elkezdtem toborozni a vendégeimet. Mint egyéni vállalkozó, a saját időbeosztásomnak megfelelően kezdek dolgozni, így a tanulmányokkal is összeegyeztethető lesz. Ott minden tárgyi feltétel adott a magas szintű munkához.
– A hét végi U 23-as Kajak-Kenu Világbajnokságra kimentél a Maty Éri pályára?
– Nem. Egy nagyobb családi rendezvényünk volt, ott voltam. Mióta abbahagytam sokat változtak a versenyzők, szakvezetők, de így is többen kerestek, üzentek, hogy jó lenne találkozni, de sajnos ezek nem valósulhattak meg, mert nem is voltam Szeged közelében. Talán majd legközelebb…
