Egészen elkeserítő helyzetben van a halágazat Magyarországon. A magas takarmányárak, a száraz és aszályos időjárás, a halevő madarak okozta károk, és végül, de nem utolsósorban az ágazat szereplői által igényelhető támogatások hiánya egészen a padlóra küldték az ágazatot.
A fenti sorokat az agrárszektor.hu cikkében olvashatjuk, amelyben Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) szóvivője nyilatkozik. A szakember elmondta, hogy az extrém szárazságból és a vízhiányból kifolyólag eltűntek a természetes kis vízfolyások és a vizes életterek. Ez tragikus következményekkel járt: a vízhez kötött életű állatok jó része (a békák, gőték, teknősök, rovarlárvák stb.) elpusztultak, a helyváltoztatásra képesek, mint például a vidrák, hódok és vízimadarak tömegei pedig menekülőre fogták. Ennek következtében ott kötöttek ki, ahol még van víz és bőséges táplálék, vagyis a tógazdaságokban.
A MA-HAL szóvivője beszélt arról is, hogy a magyar tógazdasági haltermelés annyival van rosszabb helyzetben más mezőgazdasági ágazatoknál, hogy nekik nem jár semmiféle kárenyhítés. Nem kapnak kompenzációt az aszálykár vagy az árvízkár miatt, de területalapú támogatásra sem pályázhatnak. Most ott tartunk, hogy nem érdemes halat termelni, a tógazdaságok egy része nem fogja tudni folytatni a tevékenységet. Ezzel pedig elindul az ágazat visszafordíthatatlan erodálódási folyamata – jelentette ki Lévai Ferenc.
Az idei évről a MA-HAL szóvivője elmondta, hogy már az nagyon jó eredmény lesz, ha a szokásos évi kibocsátás 60 százaléka meglesz idén. Azt azonban még nem tudják, mire lesz elég ez a halmennyiség. Ahogy azt se lehet még látni, hogy mi lesz karácsonykor, hiszen abban az időszakban nemcsak a magyarok, de a csehek, a lengyelek és a románok is magyar halat szeretnének enni. Ami a várható árakat illeti, Lévai Ferenc szerint jelentős drágulásra lehet számítani, a következő hónapokban 1800-2000 forint körül fog mozogni a hal kilója, ennél már nem lesz olcsóbb – írja az agrárszektor.hu.
Szerencsére nem mindenütt ilyen tragikus a kép. Orosházán Tóth B. Mihály halastavait is megviselte a hőség és különösen az aszály, de mint mondja nem panaszkodhat így sem az idei évre.
– Nagyon sok igazság van Lévai Ferenc szavaiban, bár szerintem kicsit árnyalni kell a képet. Ez főképp a dunántúli völgyzáró gátas halastavakra igaz, ahol a tápláló patakok kiszáradtak. A másik kategória, a Szeged Fehér-tó, Hortobágy, Biharugra, nagy halastavai, ahol van intézményes vízutánpótlás, Tiszából, Körösből, innen-onnan. Ezeknél nagyjából és egészében rendben van a helyzet. Van a harmadik kategória, amelyik a legritkább és amelybe az én tógazdaságom is tartozik, amely az évente keletkező belvízből nyeri az utánpótlását. Ez az idén gyakorlatilag nulla volt. Van két kútra engedélyünk, de ez, a negyven fokos melegben az égvilágon semmire nem elég. Napi egy centit csökkent a párolgással a vízszint, most is kb. fél vízen vannak a tavak – magyarázza a tógazda.
A melegnek és az ezzel járó meleg víznek van előnye is. A hal hidegvérű állat. Melegebb vízben aktívabb, többet táplálkozik, jobban növekszik, egészen addig, míg a lecsökkent oxigénszint miatt el nem pusztul. Ez – mint megtudtuk – komoly riadalmat is okozott.
– Szerencsére a mi tavaink mellett jól ki van építve az infrastruktúra. Ki van vezetve a villany, ott vannak a berendezések. Az összes létező szellőztető, levegőztető berendezést üzembe állítottuk, így meg tudtuk előzni a pusztulást. A sok baj, sok ijedtség ellenére azt mondom, hogy gazdaságilag minden rendben. Szép hozamunk lesz. Persze mindennek, a takarmánynak, energiának borzasztóan megnőtt az ára, ráadásul a nagy dunántúli gazdaságokban jelentős hozam csökkenéssel számolnak. Keletkezik egy vákuum a piacon így a hal ára is drasztikusan emelkedni fog. Kérdés, hogy a piac hogyan reagál majd a megnövekedett árakra. Elő fog fordulni, hogy Mari néni karácsonykor nem azon gondolkodik, hogy főzzön-e halászlét 2000 forintos pontyból, hanem azon, hogy hogyan fűtse fel azt az egy szobát, ahol alszik. Valós veszély az is, hogy sok tógazda inkább felhagy a tevékenységgel, úgy mint Romániában, de szerintem ezt is meggondolják még sokan azok közül, akik most a váltáson gondolkodnak – zárta Tóth B. Mihály.
