Napi 40-50 kilométert tekernek, közte meg strandolnak vagy épp zsákban futnak. Nem, nem az Exatlon következő fordulójának játékosairól van szó, hanem azokról a 8 és 12 éves kor között orosházi gyerekekről, akik jelentkeztek a Kerékpáros Természetjáró Táborba.
Tavaly debütált a Tóth Sándor és Győri Szabolcs által megálmodott Kerékpáros Természetjáró Tábor. Az Eötvös iskola pedagógusai az előző évben még a környezetvédelmet és a természetismeretet állították a középpontba, idén viszont inkább már a hagyományőrzésre fektették a hangsúlyt.
– Az e heti már az ötödik turnusunk, táboronként 20-22 gyermekkel kelünk útra – mesélte Tóth Sándor tanító. – A célpontok folyton változnak, igyekszünk minél több újdonságot belecsempészni a heti tervünkbe. Minden új turnus előtt ismételten körüljárjuk, milyen érdekesség található a város 20-30 kilométeres körzetében, ez alapján frissítjük a kínálatot.
Fotók: OrosCafé
Hétfőn KRESZ-oktatással és a kerékpárok átvizsgálásával indult a nap. Miután minden biciklin megvolt a megfelelő mennyiségű macskaszem, kipróbáltan működött az első és hátsó világítás, csilingelt az összes csengő, kemény volt a 44 (+6) gumi, és felkerültek a láthatósági mellények is, elindult a csapat Gádorosra, a Papp tanyára, ahol a múltunk és a környék tradícióinak megismerése mellett állatsimogatás várt a tábor résztvevőire. A 34 kilométeres túra után kedden Pusztaföldvárra tekertek át a gyerekek, itt egy igazi traktoros, citerázós, zsákban futós hagyományőrző napon vehettek részt Nagy Ádám jóvoltából. Szerdán a tótkomlósi strand volt a célpont, csütörtökön pedig Kiscsákóra kerékpároztak át az általános iskolások, itt a Batthyány-Geist Kastélyt látogatták meg. Ez a nap tartogatta számukra a legtöbb kilométert, úgy durván 50-et.
Fotók: Tóth Sándor gyűjteménye
– A kicsik is szuperül bírják a távokat – folytatta Tóth Sándor. – A heti 200 kilométert ők is simán letekerik. Rendkívüliek ezek a gyerekek, biztatják a másikat, szurkolnak egymásnak, így húzzák maguk után azt, aki egy kicsit lemaradt. Igaz, mindennap koszosan és fáradtan érkeznek haza, de azt hiszem, ilyen teljesítmény után ez nem meglepő. De a legfontosabb, hogy rengeteg élménnyel gazdagodnak.
Az utolsó, pénteki napon már csak 30 kilométer vár a gyerekekre, záró akkordként a nagyszénási strandon pancsolnak majd egy nagyot a táborozók. Talán egy kicsit meglepő, de a táborvezető azt mondja, a résztvevők kifejezetten élvezik a kihívásokat. Többségüket épp az vonzza, hogy végre feszegethetik a határaikat, bizonyíthatnak másoknak, és végre maguknak is megmutathatják, mire képesek. Lehet, a felnőttek túlféltik, túlságosan kímélik a mai gyerekeket, pedig bennük is ugyanúgy megvan az energia és a bizonyítani akarás, mint a korábbi generációk fiataljaiban.
