Tegnap este még úgy feküdt ágyba, hogy az e heti edzéseit tervezgette. Ma négy úszásórát tartott volna Tótkomlóson a felnövekvő generáció számára, aztán késő délután az idősebb korosztályt várta volna aerobik órájára. Már a zenét is összeállította az edzéshez, közben pedig azt nézegette, hány órája lesz szeptembertől a Székács Evangélikus Iskolában. Nagyon várta az évkezdést, hiányoztak neki a diákok, a kollégák, a napi rutin, pedig nála a nyári szünet sem a pihenésről szólt. Felesége, Rozika tudta, hiába kéri, lazítson, pihenjen többet, szánjon egy kis időt a semmittevésre, Elemér számára az maga lett volna a halál. Nem tudott megállni, tegnap azzal a gondolattal hajtotta álomra a fejét, hogy ma (Istennek hála) rengeteg dolga lesz. De sajnos ezeket a terveket már nem tudja megvalósítani. Most már máshol van dolga, fenn, a Mennyországban.
Tragikus hirtelenséggel hunyt el ma hajnalban Károlyfalvi Elemér. Egyszerűen és csendesen, búcsúzás nélkül ment el, otthonában, ágyában aludt el örökre. Talán ez a legszebb halál, amit az ember kívánhat magának, mégis fájó arra gondolni, hogy többé nem integethetünk neki az utcán, nem hallhatják diákjai erélyes hangját az iskola tornatermében, nem hívhatja meg kollégáit egy újabb kávéra (mindig keresett társaságot a feketézéshez, hogy tudjon beszélgetni tanártársaival). Nem tart már aerobik órát Táncsics utcai termében az orosházi hölgyeknek, akiket mindig tovább tudott lelkesíteni, motiválni, hogy azok ne adják fel a mozgás örömét az évek múlásával sem. Olyan testnevelőtanár és edző volt ő, aki saját maga mutatott példát tanítványai, vendégei előtt. Ő azt ivott, amit prédikált. Hetvenévesen is fiatalnak tűnt, hisz olyan lendületes és fitt volt, mint kezdő pályatársai.
Károlyfalvi Elemér gazdag életet élt, amelynek központjában mindig a sport állt. Birkózó-, karate-, aerobikedző, gyógytestnevelő, úszóedző, sportrekreációs szakember és testnevelőtanár volt egyben. Sportolói pályafutását birkózóként kezdte, majd országos sikerei után az OMTK vezetőedzőjeként eredményes versenyzők generációi kerültek ki a kezei alól. A Békés megyei Kyoukushin karate egyik alapítójaként edzői minőségben jeles képviselője volt e sportágnak is, és évtizedeken át tartott a fiatal generációnak úszásoktatást. Tagja volt a Békés megyei Aerobic Szövetségnek, valamit elnöke az általa alapított Stílus Szabadidő- és Rekreációs Sportegyesületnek.
Ötven éven át tanított. Sosem hagyta el a pályát, mindene volt az oktatás. Első munkahelye a 2. számú Kulich Gyula Általános Iskola volt, ahol testnevelés tanárként tevékenykedett, majd utána a magyar honvédséghez hívták testnevelő tisztnek. Ezután a Rákóczitelepi Általános Iskola igazgatójává választották, később éveken át oktatott a József Attila Általános Iskolában. Végül a Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium nyugdíjas tanáraként fejezte be munkásságát.
Az a fajta pedagógus volt ő, akit egyszerre szerettek és tiszteltek a gyerekek. Vele nem mert kekeckedni senki, Károlyfalvi Elemér megkövetelte, amit a tantárgya kívánt, az ő órájáról nem jött ki száraz pólóval egy diák sem, de azért nem volt fukar a humoros megjegyzések tekintetében sem. A tanítványai mellett a kollégái is nagyon szerették, a 70. születésnapján meglepetésköszöntés várta őt a Székács udvarán, ahol mind együtt énekelték neki a „Jót kívánunk ma neked” kezdetű áldást. Mind szerettek a társaságában lenni, hallgatni a véget nem érő történeteit, a múltbéli sikereiről és jövőbeli terveiről szólókat egyaránt.
Tanártásai elmondták, igaz, nyugdíj mellett tanított már, mégis ott volt minden továbbképzésen, minden csendesnapon, szerepet vállat az iskolai összes rendezvényén. Ha épp nem volt már aznapra órája, ő akkor is maradt, hátha még valakinek segítségére lehet. Mindenből kivette a részét, mindent elvállalt, talán még lelkesebben is, mint a fiatalok. A Székácsban a testnevelésórák mellett honvédelmi szakkört vitt, délutánonként karatét és aerobikot tartott. Kollégáit is igyekezett egészségügyi tanácsokkal ellátni, szívügye volt mások egészséges életmódra nevelése. Így élt ő élete utolsó percéig.
Fájó szívvel búcsúzunk tőled! Isten veled!
Kiemelt kép: Családi gyűjtemény
