Cikkünk főszereplőjének egyáltalán nem volt könnyű gyermekkora. Ő azonban ebből építkezett és erőt merített, kitartása pedig rövidesen meghozta az eredményt. Zahorecz Noel 2019-ben csatlakozott a Contact K.T.H.E. csapatához, azóta viszont a világbajnoki dobogó tetejére is felállhatott.
Zahorecz Noel ugyan Orosházán született, gyermekkora nagyobb részét azonban mégis Ausztriában, később pedig Fertődön töltötte. Ez azonban egyáltalán nem volt könnyű időszak az életében, hiszen előbbi helyen nagyon sokat piszkálták az iskolában, előfordult, hogy meg is verték és később, Fertődre költözve sem vált sokkal kedvezőbbé a helyzet, nehezen szerzett barátokat. Ekkor azonban a küzdősportok felé fordult, amit később Orosházára hazatérve is folytatott.
– Egyébként világéletemben sportoltam, sosem bírtam nyugton ülni otthon. Ausztriában talajtornáztam, aminek a későbbi évek során is nagy szerepe volt, a küzdősportokba pedig Fertődön kóstoltam bele először, igaz akkor még nem kick-box, hanem thai-box edzéseket látogattam. 2017-ben mentem le az első edzésemre, nagyjából három évig űztem ezt a sportágat, amit sajnos végigkísértek a kisebb-nagyobb sérülések. Volt kéztörésem, szegycsont törésem, de ennek ellenére is mindig folytattam – mesélte.
2019-ben tértek haza, a visszaköltözést követően pedig rögtön belevetette magát a keresésbe, hogy hol tudná folytatni a sportot. Így kötött ki végül a Contact K.T.H.E. egyesületénél, ahol a küzdősportokban korábban szerzett tapasztalatainak is köszönhetően hamar felvette a ritmust. Ekkor találkozott edzőjével, Puravecz Péterrel is, neki is elmesélte történetét, majd óriási elszántsággal vágtak neki a közös munkának, ami rövidesen a versenyeken is kamatozott.
– Fertődön csak háziversenyek voltak, így ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy úgymond tiszta lappal indulhattam Orosházán. Mindenképp szerettem volna az emberek szemében, a szüleim szemében felnőni. Ugye rengeteg sebet kaphat az ember élete során, én viszont ebből igyekeztem építkezni és erőt meríteni. Vért izzadtam, de ennek meglett az eredménye – mondta.
Noel végül rövid idő alatt három magyar bajnoki címet szerzett, világbajnokságom állhatott fel a dobogó tetejére, majd nem sokkal később Európa-bajnokságon a második fokára. Nagyon büszkén tekint vissza ezekre az eredményekre, de mint mondta, továbbra is arra törekszik még az edzéseken is, hogy egy szinttel újra és újra feljebb lépjen. A küzdő szabályrendszerben kezdte, de hamar csatlakozott a formagyakorlati elemek elsajátításához is, melyhez meg a korábban tornából szerzett tapasztalatainak is hasznát vette.
Szeretné tovább folytatni ezt a kedvező tendenciát és újabb érmeket, kupákat nyerni, hiszen bőven van még hely a falon. A legnagyobb célja azonban, hogy a fiatalabb csapattársait is bevonja az életébe.
– Én nem egy példakép vagy hős szeretnék lenni a szemükben, hanem szeretném őket rávenni arra, hogy elinduljanak ezen az úton és próbálják meg. Nagyon sok fiatal van most nálunk az egyesületben, már a 4-5 évesekkel is sokat foglalkozom, mind küzdelmi, mind akrobatikus szempontból. Nagy megtiszteltetés számomra, ha felnéznek rám és a szülőktől is érkeznek olyan visszajelzések, amikor elmondják, hogy a gyerekek hallgatnák rám, ezt a jövőben is szeretném fokozni – árulta el.
Elszántságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy tavaly decemberben még intenzívebb edzésekbe kezdett. Mint mondta, mindegy hány fokot mutatott a hőmérő, ő a hóban, fagyban, esőben mindig ment és szabadtéri helyszíneken fekvőtámaszozott, ugrálókötelezett vagy éppen futott 12-15 kilométereket.
– Ez egy övvizsga előtti folyamat volt és ez vitt előbbre ahhoz, hogy úgymond brutális tüdőm legyen, hogy a szokottnál is jobban bírjam a gyakorlatokat, edzéseket, versenyeket szuflával. Ez a folyamat egészen a tavaszi időszakig tartott, még azután is, hogy hazajöttünk az isztambuli versenyünkről. Ezt is szeretném megismételni a jövőben, hiszen a téli időszak kiválóan alkalmas erre az edzésformára, ha megfelelően odafigyelünk közben magunkra – tette hozzá.
