Tizenkét év után egy záró hangversennyel búcsúzott a Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola két végzős diákja: Csizmadia Laura és Palacsik János. A Művészetek Házában megrendezett búcsúfellépésükre a klasszikus dallamok mellett nagy sikerű filmzenékkel is készültek. Mindketten hálásak az intézményben töltött időért, ahol nem csak a zenéről tanulhattak.
Az Orosházi Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolában évek óta hagyomány, hogy a végzős tanulók záró koncerttel búcsúznak. Ez idén sem szakadt meg, a zeneiskola segítségével egy záró hangversenyt szervezett Csizmadia Laura és Palacsik János. Mindketten tizenkét évet töltöttek az iskolában, akárcsak két társuk Hatos Zója és Mikulás Kata, ám közülük ezúttal csak Laura és János lépett fel június 18-án a Művészetek Házában.
A két zenész palánta első osztályos kora óta járt a Művészeti Iskolába. Palacsik János kezdetben zongorázni tanult, majd Laurával együtt Jankó Zitánál tanultak hegedűn játszani. Elmesélték, hogy a tizenkét év alatt nagyon sok lehetőséget kaptak az iskolától, számtalan versenyre jutottak el, ahol arany-és ezüst minősítéseket szereztek.
– Ha Zita nénit egy szóval kellene jellemezni, akkor a szeretet lenne az. Ha rossz kedvűen, vagy motiváció nélkül mentünk egy-egy órára mindig volt egy vidító szava. Megtanított minket a hegedülésen kívül arra is, hogy pozitívan álljunk hozzá az élethez – emlékezett vissza Palacsik János.
A hangverseny gondolata már az év elején megfordult Laura és János fejében, hogy méltó módon zárhassák le az itt töltött éveket. Végül az iskola segítségével megvalósították elképzelésüket. A hegedű szakon végzős két diákon kívül, Molnár Marcell és Dobrai Ádám, a zeneiskola jelenlegi tanulói is fellépett. Így szóló számokon kívül, kamarazenélés, vonós négyes és zongorakíséretes darabok is szerepeltek a műsorban. Előadásukat a közönség nagy tapssal jutalmazta.
– Komoly zenével indítottunk, majd fokozatosan áttértünk a könnyű zenére. Laura, Adele Skyfall című dalát énekelte, én kísértem zongorán, majd a hangverseny fináléjában Hans Zimmer A Karib-tenger kalózai betétdalát adtuk elő – mondta János.
Elmondásuk szerint a zeneiskolai tanulmányok nem vették el a figyelmet az általános tananyagról, sőt, segítségükre volt abban. Úgy gondolják, hogy a zeneiskola nélkül nem is tudtak volna ugyanolyan jól teljesíteni. Mindketten kitűnő eredménnyel zárták ugyanis a gimnáziumi éveket az evangélikus iskolában.
– Egy olyan közösség részesei lehettünk, ahol életre szóló barátságokat kötöttünk még az utolsó évben is. Megadta a lehetőséget arra is, hogy egy életen át tartó kikapcsolódási lehetőségként a hangszereink mindig mellettünk legyenek – emelte ki Palacsik János.
– „Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti a sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza” – Kodály Zoltán szavaival búcsúzott Kardosné Bánhidi Éva igazgatónő a végzős diákjaitól. Megható és egyben örömteli volt számára hallgatni a fiatal muzsikusokat.
A két végzős diák köszöni Kardosné Bánhidi Éva igazgatónőnek és Gyarmati Klára igazgatóhelyettesnek, hogy mindenben támogatták őket és segítették a hangverseny megszervezését. Hálásak Jankó Zita tanárnő sok éves munkájáért, ahogy hálával tartoznak zongorakísérőiknek, Szénási Anikónak és Lászlai Krisztinának is, amiért mellettük álltak a fellépések során.
