- hirdetés -

Különleges nap volt a múlt hét csütörtök a Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola történetében. Az intézmény matematika-fizika szakos pedagógusa Vígh Viktor ekkor tartotta utolsó tanításai napját. Kollégái és az iskola tanulói pedig méltóképpen, egy nagy meglepetéssel búcsúztak el tőle és kívántak neki boldog nyugdíjas éveket.

Vígh Viktor egy három hónappal ezelőtti interjúban mesélte el nekünk, hogy számára családi örökség volt a tanítás, hiszen már édesanyja is matematikát oktatott. Hamar megszerette hát a tantárgyat, amit később ő is elkezdett tovább adni a diákoknak. Az évek során számos emlékezetes, megható vagy éppen mulatságos pillanat érte őt pályája során, melyeket szívesen idézett fel.

A tanév végén azonban úgy döntött, nyugdíjba vonul, utolsó tanítási napját május 26-án tartotta. Az utolsó tanítási nap egyébként is egy különleges nap egy pedagógus életében, a Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában azonban kollégái és a diákok elhatározták, hogy egy ünnepélyes, vidám és egyben meghitt meglepetéssel búcsúztatják őt. Ezt persze egyáltalán nem volt egyszerű percre pontosan megszervezni, a részleteket az intézmény igazgatója, Víghné Pintér Lilla ismertette.

– Azt találtuk ki, hogy egy flashmobot szervezünk neki, természetesen teljes titokban. Ő mindig autóval érkezett dolgozni, a dolgunkat persze nem könnyítette meg, hogy ez az utolsó nap éppen piacnapra esett. Egy osztálynyi gyerek az Árpád-kertben bújt el a bokroknál, voltak a bicikli tárolóban, voltak akik a gyerek- vagy felnőttbejárónál vagy éppen az udvaron. A többiek pedig, akik az utcafronton voltak, ők az ablakból, kendővel integettek neki.

Ezen kívül pedig a zenéről is gondoskodnunk kellett. Ez persze nem volt egyszerű, így szerdán már alig vártuk, hogy „végre” elmenjen az iskolából és gyors elpróbálhassuk ezt a koreográfiát. Másnap reggel 7 órára megérkezett mindenki, ráadásul tűpontosan. Eltelt pár perc és csak felbukkant végre az Előd utcára befordulva az a piros Suzuki és végül szerencsére tökéletesre sikerült a meglepetés – mesélte az igazgatónő.

Ezzel még azonban nem volt vége a megható pillanatok sorának. Aznap az 5. óráját követően, tehát a 12:45-ös kicsöngőnél mindannyian kinyitották a tantermek ajtaját, sokan ki is álltak a folyosóra és egy igazi tapsviharral köszönték meg az iskolában töltött éveket és kívántak Viktornak boldog nyugdíjas éveket. Mint mondták rendhagyó nap volt, de mindenki egy húron pendült. Nagyon izgatottak voltak az érkezés előtt, hiszen a pedagógusok, a gyerekek és szülők mindannyian szeretik a Tanár urat.

– Nagyon boldog voltam, hiszen tényleg sikerült úgy megoldaniuk, hogy én abszolút semmit sem sejtettem. Még furcsálltam is, amikor kiszálltam az autóból és elkezdtek szállingózni a park felől a gyerekek, mondtam is nekik, hogy most már induljunk el befelé, mert kezdődik a tanítás. Nagyon megható volt, ami ezután fogadott, még egy-két könnycseppet is elmorzsoltam. Igaz, hogy úgymond csak 5 évet töltöttem itt, de ezalatt is végig éreztem, hogy elfogadnak, szeretnek – idézte fel az ünnepelt.

Különlegesen alakult az utolsó tanítási nap Vígh Viktor életében (Fotó: Horváth Bence)

Hozzátette, az utolsó napon már igyekezett a szokványos tananyag helyett könnyedebb logikai feladatokkal megtartani az órákat. Csodálatos dolognak tartja, hogy egy ilyen hosszú életpálya levezetése ebben az iskolában történhetett meg. Mint mondta, ha szigorúbb is volt korábban egy-két tanítvánnyal, az is csak azért volt, mert mindig jót akart nekik. Szerencsére a gyerekek is rendkívüli hálával álltak hozzá az ott töltött évek során.

A közelgő pedagógusnap alkalmából megkérdeztük Vígh Viktort arról is, mi a szépsége, különlegessége a tanári pályának.
– Amikor az ember látja a nyiladozó értelmet és kicsit érzi, hogy ebben az ő munkája is benne van. Ezek azok a pillanatok, amik megfizethetetlenek, meg a szeretet, ami független attól, hogy én most hol tanítok vagy milyen osztályzatot kap a gyermek. Ez az, ami a pályán tart bennünket. Illetve fiatalon tart, gondolkodásban és persze mozgásban is muszáj lépést tartani, mindig mondtam is, hogy bizonyos kondi kell hozzá, hiszen nekem mindig fent, az emeleten voltak óráim – tette hozzá.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.