Hihetetlen, szinte emberfeletti kihívást állított maga elé a 4en a KÉKEN csapata. Az Országos Kékkört, vagyis 2586 km-t futott le váltóban, három turnusban a csapatot alkotó négy férfi, Vizi András, Lengyel Róbert, Milutinovity Adrián és az orosházi Kovács Tibor. Napi szinten hagyták maguk mögött a maratoni (sőt nem ritkán 50 km-es) távokat, nem riadva meg az éjszakától, a saras, csúszós talajtól és a szintkülönbségtől. Mindezt – ez alkalommal is – jótékony cél érdekében.
Az Országos Kékkör három önálló túraútvonalának – vagyis az Országos Kéktúra, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra és az Alföldi Kéktúra – végigfutását célozta meg a 4en a KÉKEN csapata. A négy férfi tavaly az Írottkőtől Hollóházig, idén télen a Sátoraljaújhelytől Szarvasig tartó szakaszt teljesítette éjjel-nappal futva, április 23-án pedig elrajtoltak Szarvasról, hogy 5 nappal később Írottkőn fejezzék be a kitűzött 2586 kilométert.
– Mi mind amatőr futók vagyunk, a kezdeményezéseink nemes ügyeket szolgálnak – mondta Kovács Tibor. – Most is nemes cél vezérelt minket, a Trappancs Egyesületnek és velük párhuzamosan a magyar szervátültetett gyermekeknek gyűjtöttünk adományokat. A gyerekek sportolását szeretnénk támogatni, fejleszteni, erre most eddig körülbelül 400 ezer forintot sikerült összegyűjtenünk, aminek nagyon örülünk. Nem volt könnyű egyik etap sem, most, április végén az utolsó, befejező szakaszon sem volt kegyes hozzánk az időjárás. Ettől függetlenül nagyon élveztük az egészet, szinte már most hiányzik a csapat, amely rettenetesen jól összekovácsolódott. Megtettük, amit tudtunk, mindenki kihozta magából a legjobbat.
890 km-t hagytak magunk mögött a fiúk öt nap alatt, napi átlagban 45 km-t teljesítettek fejenként. Elképesztő, amit véghez vittek.
– Április 25-én éjjel fél 2-kor hagytam magam mögött a leghosszabb szakaszt, Szekszárdtól Mecseknádasdig 50 km-t tettem meg egy saras, 1500 méter szintet tartalmazó pályán. Bevallom őszintén a nagy alföldi síkság után már kifejezetten vártam az emelkedős, komolyabb szintkülönbséget tartalmazó szakaszokat. Természetes, hogy a sok felfelé (néhol szinte négykézláb mászás) több erőt kivesz az emberből, de mikor ebbe az egészbe belefogtunk, tudtuk, mi vár ránk. A fáradtságot ki lehet pihenni, az emlék, az élmény viszont örök marad. Egy pár falat nasi, vagy valami jó zene a fülesbe mindig túllendíti az embert – mesélte Tibor.
Kék szívecskét is kaptak egy transzplantált gyermek édesanyjától
Tibor azt mondja, hihetetlenül jó érzés volt, hogy ennyien támogatták őket az út során. Erőt adott nekik a sok lelkesítő szó, többen el is kísérték a négy futót egy-egy szakaszon, hogy biztassák, motiválják őket a céljuk elérésében. Ez is hatalmas lendületet adott a számukra, akárcsak az, amikor egy szervátültetett kisfiúval találkoztak.
– Tóth Péter Szabolcs 13 éves transzplantált teniszező kisfiú egy órát utazott a zalalövői váltópontra az édesanyjával és a nagymamájával azért, hogy találkozhassanak velünk. Ajándékot is kaptunk tőlük, egy-egy saját készítésű horgolt kék szívecskével leptek meg minket. Nagyon megható volt. A szívecskét mindannyian a táskánkra tűztünk, hogy erőt adjon a fennmaradt távon – mesélte Tibor.
Mi vár most a csapatra? Pihenés vagy újabb kihívás? Ezt elárulta nekünk Tibor.
– Őszintén szólva feladtuk saját magunknak a leckét, nem lesz könnyű hasonlóan komoly kihívást találni. Pár gondolat már van a fejekben, de ez még mind a jövő zenéje. Az viszont biztos, hogy aki követ minket, az hallani fog még a csapatról. Csak pár nap pihenőt tudtunk most beiktatni, ugyanis június elején vár a csapat minden tagjára egy komoly terepfutó verseny, így előtte sokat nem lehet lazsálni, mert kiesünk a ritmusból. De majd egy kis nyaralás feltölt minket – zárta Kovács Tibor.
