Nikodém Noémiben mélyen el van ültetve a segíteni akarás. A nevét hallva mégse olyan embert képzeljük magunk elé, aki mindenkit pátyolgat, halk szavakkal simogat, érzékeny lélekkel segít együtt sírni. Nem. Ő egy határozott nő, aki nem katasztrófaturistaként, hanem valódi támogatóként vesz részt a rászorulók megsegítésében, jelen pillanatban a menekülthelyzet kezelésében. Ma őt, az Orosházi Baptista Gyülekezet volt vezetőjét, jelenlegi elöljárósági tagját, a Humanitárius segítség Orosházán csoport egyik alapítóját mutatjuk be olvasóinknak.
Nikodém Noémi számtalan emberi nyomorúsággal, fájdalmas és kilátástalan élethelyzettel találkozott már munkája során. 1999-ben szerzett diplomát a Baptista Teológiai Akadémia teológiai szakán, tanulmányaival párhuzamosan a pesterzsébeti anyaotthonban vállalt önkéntes munkát. Miskolcra költözése után ifjúságvédelemmel kezdett foglalkozni, majd egy református kismamaházban lett családgondozó. Az átmeneti otthonban krízishelyzetben lévő édesanyákon és gyermekeiken segített, később a Baptista Szeretetszolgálat Borsod megyei régióközpontjánál dolgozott házigondozói szolgálat monitoringjában.
– Ebben az időben volt a nagy miskolci árvíz, az első mélyvízi bevetésem. Addig is találkoztam traumát átélt családokkal, de akkor láttam először közelről tömegszállásokat, árvízkárosultakat. Aztán 2013-ban a sorozatos családi tragédiák – válás, apukám és az egyik bátyám halála – után hazaköltöztem Orosházára, hogy segítsek anyukámnak. Az akkor kilenc tagú Orosházi Baptista Gyülekezet még abban az évben megválasztott gyülekezetvezetőjének. Nyolc éven át töltöttem be ezt a tisztséget – mesélte.
A 2015-ös menekültválság idején Noémi átjárt Szegedre tolmácskodni és ételt osztani. 2017-ben új feladat elé állította az élet. Makótól nem messzire egy embercsempész kisbusz balesetet szenvedett, melynek következtében ketten meghaltak, tizenkilencen pedig súlyosan megsérültek.
– A sérülteket szétosztották a szegedi, makói, hódmezővásárhelyi és orosházi kórházak között, az utóbbiba négyen kerültek. A kórházlátogatói szolgálattal a helyi kórházban ápolt menekülteket látogattam. A könnyebb sérülteket néhány héten belül visszatoloncolták Romániába, de az egyik lány olyan súlyos műtéten esett át, és olyan hosszas kezelésre szorult, hogy több mint három hónapig volt itt. Hozzá minden nap bejártam. A nyelvtudásomnak ekkor is nagy hasznát vettem. Az ilyen helyzetekben rengeteget jelent néhány jó szó, egy kedves mosoly, az őszinte érdeklődés – folytatta.
Noémi 2017-ben a Református Menekültmisszió önkénteseként belépési engedélyt kapott a tranzitzónákba a Bevándorlási és Menekültügyi Hivataltól. Akkor az egész országban 12 személy rendelkezett ezzel az engedéllyel.
– Általában havonta kétszer mentem a röszkei és a tompai tranzitzónákba, a munkám mellett ennyire jutott időm. A többi önkéntessel együtt istentiszteleteket tartottam és adományt osztottam a zónában tartózkodó keresztény menekülteknek. Akkoriban többször neveztek menekült-simogatónak, nem éppen pozitív felhanggal. Sokan kérdezték tőlem: nem félsz közéjük menni, nem tartasz attól, hogy elkapsz tőlük valamit? Én erre általában azt válaszoltam: tizenegy évet éltem Borsodban, volt olyan munkahelyem, ahol a munkaruházat mellé havonta egy üveg tetűirtó is járt. Épp ezért számomra nem volt megdöbbentő az, amit a tranzitzónákban láttam… Egyszerűen úgy voltam vele, hogy ha a nyelvtudásomnak köszönhetően tudok segíteni a menekülteken, akkor miért ne tenném meg? Voltak ott gyerekek is, akiknek például zenés foglalkozásokat tartottunk az egyik református lelkész társammal. Abban a beszűkült élettérben számukra ez hatalmas felüdülést jelentett. Aztán ez a lehetőség 2020 elején a COVID miatt megszűnt a tranzitzónákkal együtt – tette hozzá.
Nikodém Noémi – vagy ahogy a helyi egyházi körökben nevezik, „a két lábon járó ökumené” – jelenleg az Ukrajnából menekültek megsegítésére alapított orosházi humanitárius csoport egyik vezetőjeként is tevékenykedik.
Hogy átláthatóbb legyen a helyzet: az önkormányzat feladatai közé tartozik a lakhatás, az élelmezés, az oktatás, a munkahely, az egészségügy és az adományok fogadása, a humanitárius csoport pedig a lelkigondozással, tolmácsolással, látogatással, programszervezéssel és a nyelvoktatással foglalkozik.
Emellett segítenek nekik az orvosi ellátás igénylésében és a banki ügyintézésben is. Sőt, egy odesszai baptista család ellátogatott az orosházi imaházba is, ahol saját nyelvükön imádkozhattak, énekelhettek, élhették meg hitüket.
– Egy vasárnap katolikus misére kísértem el a menekülteket. A végén egyikük azt mondta: „nem értettem semmit, mégis értettem mindent.” Szerintem ez mindent elmond arról, mekkora szomjat oltott lelkében az imádság – emelte ki Noémi, akinek a sok önkéntes munka mellett van egy főállása is: fordítóként dolgozik a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítványnál. A Mai Ige című mindennapi áhítatos füzetkéket többek közt neki is köszönhetjük. Mindemellett a kétgyermekes anya vasárnaponként kántorkodást is vállal saját felekezete mellett a katolikus, az evangélikus és a református istentiszteleteken is. Honnan származhat Noémi sokrétűsége, sokszínűsége? Bizonyára családi hátteréből. Négy nagyszülője négy különböző náció és három felekezet tagja volt. Talán ezért lett ő ennyire nyitott és elfogadó.
Fotók: Horváth Bence
