Mindenki ismeri Koszorús Oszkárt, Orosháza történelmének nagy ismerőjét, helytörténészt, egyháztörténészt, közéleti személyiséget. Nem csak mindenki ismeri, de ő is ismer mindenkit a városban. Oszkár bácsi nyolcvan éves lett.
Születésnapján látogattuk meg Orosháza egyik legnagyobb, ma élő jelesét, aki az utóbbi két évben kissé visszahúzódottan él és beszélgettünk kicsit múltról jelenről, jövőről.
– Hogy él, mit csinál mostanában?
– Nyolcvan éves koromig akartam dolgozni, de két éve le kellett mondanom a levéltárosi munkámról. Akkor jött ez a betegség, amitől nem visznek a lábaim, nem igen tudtam járni. Már jobb, sétálgatok, sőt ki is mozdulok néha, nem kell a járókeret és a görbe bot sem. Így is lehúztam 58 év 8 hónapot, amely három munkahelyen telt, könyvtár, könyvesbolt, levéltár, mostanában meg itthon dolgozom. Elhúzódtam a járvány elől is, amennyire lehetett. Ebben a lányom sokat segített.
– Azt mondják, hogy amit Koszorús Oszkár nem tud Orosházáról, az nincs is. Ez lehet a magyarázat arra is, hogy sok eseményre hívták házigazdának, könyvbemutatókra, kiállítás megnyitókra. Ezekre szándékszik-e visszatérni?
– Több mindent le kellett mondanom az elmúlt két évben, de úgy érzem, valamikor vissza kell térni. Most van egy meghívásom április 21-re, a PMK-ba, ahol a városalapítási évforduló kapcsán beszélgetünk B. Imre Juliannával Orosháza történelméről, és persze sok orosházi emberről. Ezzel térek vissza talán a város szellemi életébe.
– Hogy van, hogy érzi magát?
– A járással van gond. Azt még nem mondták az orvosok, hogy az eszemmel is hiba volna. Sok korombeliről hallom, hogy felejt, nem ismeri meg az embereket. Egyelőre – és örülök neki – még ilyen baj nincs.
– Mit dolgozik mostanában?
– Az előbb említett 58 év, 8 hónapban tíz önálló könyvet írtam, húsz könyvet szerkesztettem, lektoráltam, negyven könyv munkatársa vagyok, e mellett 800 írásom jelent meg különböző fórumokon, köztük az Orosházi Élet elődjében, az Orosházi Naplóban a több, mint 160 „Orosháza Jelesei”. Mindig az orosházi emberek érdekeltek. Nagyobb munkába nem akarok kezdeni, de így is van rengeteg dolgom. Számtalan helyről keresnek a világ minden tájáról telefonon, akik keresnek valamit, érdeklődnek, vagy kérnek dolgokat, információkat. Ezen kívül az Orosházi Harangszóba is most adtam le a húsvéti cikket. Megírtam a híres orosházi lelkész, Székács József életéből, hogy kiket keresztelt meg. Vannak köztük szép számmal nagy emberek, érdekes emberek, Jókai Mórtól kezdve miniszterekig, akiket, vagy akiknek a gyerekeit keresztelte. Most hozzáfogtam felkutatni, kiket esketett. Elkezdtem azt is kutatni, kik voltak Orosházán híressé vált segédlelkészek, mint pl. a híres búzanemesítő, Mokri Sámuel. Egyszóval nem unatkozom.
– Hogy telik a születésnap, hogyan ünneplik meg?
– Van két lányom, közülük az egyik itthon él. Erre a napra hazaérkezik a másik is Kanadából. Jönnek a férjeikkel az unokáimmal, dédunokákkal. Terv szerint tizenhatan fogjuk körül ülni a születésnapi asztalt.
– Van-e valamilyen nagyobb terve, nagyobb vágya?
– Nincs. Békés, megelégedett nyugodt ember vagyok. Az életmű annyi, amennyi. Szeretnék még néhány évig aktívan dolgozgatni, mint most és örülni a gyerekeknek, unokáknak, dédunokáknak…
