Egy újabb arckép és névtábla díszíti március 17-től a Táncsics Mihály Gimnázium aulájának falát. Az iskola Öregdiák Baráti Körének legújabb Primus Inter Pares elismerését Bánki-Horváth Sándor kapta, aki egykori diákként, majd pedagógusként is ezer szállal kötődött az intézményhez.
Bánki-Horváth Sándor életében kiemelt szerepet játszott a Táncsics Mihály Gimnázium. 1957-ben került diákként az intézménybe, 1961-ben tett érettségi vizsgát és 1967-ben tért vissza diplomája megszerzése után, mint pedagógus. Egészen 2008-ig tanított az iskola falai között németet és történelmet, számos generációval szerettetve meg a két tantárgyat. Ezt pedig március 17-én az intézmény Primus Inter Pares-elismeréssel köszönte meg neki, portréja innentől az iskola dicsőségfalát díszíti.
Az esemény zeneszóval vette kezdetét, az iskola diákja Mikulás Kata játszott a közönségnek. A vendégek köszöntését követően a hagyományoknak megfelelően laudációk következtek, elsőként a gimnázium igazgatója, dr. Blahó János mutatta be az ünnepelt, Bánki-Horváth Sándor részletes életútját, gyermekkorától kezdve egészen napjainkig. Kiemelte, hogy sokak szerencséje volt az a pillanat, amikor Bánki-Horváth Sándor úgy döntött, visszatér az alma materba, hogy németet és történelmet oktasson több generációnak. Mindig elkötelezett volt abban, hogy tanítványai sikeresen érettségizzenek és sikeres életpályát fussanak be.
Fotók: Horváth Bence
Hasonlóan fogalmazott Árusné Erős Krisztina, igazgatóhelyettes is, aki németül elszavalt verssel köszöntötte az ünnepeltet.
– Tanáromként, mentoromként, kollégámként tekinthetek Bánki-Horváth Sándorra. Az utóbbi hetekben, amikor az alkalomra készültünk, rengeteg emlék elevenedett meg: hogy az első pillantásra szigorú külső valójában mennyi szeretet rejt, hogy az 1/64-ed piros pontnak is mennyire lehet örülni vagy a forralt bor receptjét hogyan tanultuk meg németül. A legfontosabb viszont, hogy szinte erőlködés nélkül sikerült megtanulnunk egy idegen nyelvet, mely kinyitotta a kaput a világra – idézte fel.
Barátjaként és pályatársaként dr. Abonyi Lajos is számos emlékezetes pillanatot idézett fel, mint mondta 1974-es megismerkedésük óta szinte minden évből ki tudna emelni egy olyan pillanatot, amiről percekig lehet beszélgetni. A szintén Primus-díjas Kovács Gábor, mint egykori tanítvány idézte fel a közösen töltött időszakot, így például egy osztálykirándulás történetét, amikor az orffűi tóban egy vízre fektetett hungarocell lapon ultiztak diákok és tanáruk.
Egy olyan tárgyról mesélnék, amit szeret is meg utál, ez pedig a kötény: a fociban mérhetetlenül nehezen viselte, amikor kapott, de amikor fantasztikus marhalábszár pörköltjét főzte a bográcsban, akkor persze könnyebben – osztotta meg a történetet a hallgatósággal.
Szintén tanítványokból lettek pályatársak Bartáné Király Irén és Bagdiné Török Kornélia, akik hasonlóan szívesen idézték fel a közösen eltöltött pillanatokat, a Táncsics gimnázium 9. osztályos tanulója Bánki-Horváth Péter (aki természetesen német speces osztályba jár) egy Donászi Magda-verssel örvendeztette meg nagypapáját.
Fotók: Horváth Bence
Az ünnepélyes pillanatok során Körmendi János (aki szintén megkapta korábban a Primus Inter Pares elismerést) helyezte fel Bánki-Horváth Sándor portréját és névtábláját a dicsőségfalra, végül pedig maga az ünnepelt szólt néhány szót a közönséghez.
– Nem vagyok sikeres üzletember, híres ember, nem vagyok tagja tudományos társaságoknak. Én csak egy szürke tanár vagyok, aki tettem a dolgomat. De mégis nagyon szépen köszönöm, hiszen nagy megtiszteltetés egy ilyen társaságba tartozni – foglalta össze.
