Éveken át minden szilveszterkor megfogadta, hogy leszokik a dohányzásról, de általában csak néhány napig, esetleg hétig bírta cigaretta nélkül. Negyvenévnyi függőség után aztán egy olyan online szeminárium hatására hagyott fel rossz szokásával, amelynek videóanyagában nem volt egy – a cigis dobozokról ismert – elrettentő kép sem, sőt a „tananyagok” közti szüneteiben még ki is küldték a klienseket dohányozni.
1974-ben, az érettségi utáni banketten szívta el első szál cigarettáját Horváthné Huszár Erika.
– Onnantól nem volt megállás. Ha összejöttünk a barátokkal, mindig rágyújtottunk – kezdte. – Az első évben még nem szívtam sokat, csak egy-két szálat, de az idő múlásával egyre fokozódott a függőség. A munkahelyemen is sokan szívták, akkoriban még benn is lehetett dohányozni, emlékszem, alig láttuk egymást a füsttől az irodában, de ez volt a természetes, a megszokott. Hihetetlen, mennyit változott azóta a világ. Ma már inkább lenézik azt, aki dohányzik, sőt, valahol ki is rekesztik, hiszen ha rá akar gyújtani egy kávézóban, egy étteremben vagy akár a munkahelyén, el kell hagynia az épületet, sőt még annak bejáratát is. De most már azt mondom, ez így helyes.
Erika kedvenc márkája a Porti és a Fecske volt. Évtizedeken át szívta ezeket, közel egy dobozzal egy nap.
– Többször is le akartam tenni, de nagyon féltem az elhízástól. Akik abbahagyták a dohányzást a környezetemben, kivétel nélkül legalább tíz kilót híztak. Aztán 2020-ban, mikor láttam a tévében azt a rengeteg lélegeztetőgépre került embert, elgondolkodtam… Az járt a fejemben, hogy ha letenném a cigit, és tisztulna a tüdőm, talán a koronavírust is könnyebben átvészelném. Ez adta meg az igazi motivációt. Furcsa, de tényleg igaz, hogy minden rosszban van valami jó. Engem valahol ez a járvány segített abban, hogy meghozzam ezt a fontos elhatározást – mesélte.
2020 novemberében tehát megszületett a gondolat, és épp ekkor érkezett Erika fiókjába egy e-mail is. (Talán nincsenek is véletlenek – jegyezte meg.) Évekkel ezelőtt kitöltött az egyik közösségi oldalon egy leszoktatóprogramhoz kapcsolódó kérdőívet, a cég ezután időről időre üzeneteket küldött neki, de ő mindig lebeszélte magát a kínált szemináriumról. Utaznia kellett volna, az árát is sokallta, és akkoriban még nem is volt elég elszánt. Aztán a járványhelyzet miatt felajánlották neki (is), hogy online végezze el a leszoktató programot, ráadásul kedvezményes áron, és mivel épp közeledett a születésnapja, Erika úgy gondolta, ezzel lepi meg magát a nagy napon.
– Befizettem, és néhány nap múlva meg is jött a program. Felhívtam a fiamat, és elmeséltem neki, mibe fogok belekezdeni, erre ő azt mondta: „Anyukám, próbáljunk meg együtt!”. November 29-én leültünk, és közösen meghallgattuk a szeminárium hat részét. Nem volt benne semmi borzalmas, semmi rémisztő, inkább azt mondanám, hatására a mentális függőségünk szűnt meg. Azt éreztük, nincs már szükségünk a cigarettára. Úgy is mondhatnám, olyan ügyesen átmosták az agyunkat, hogy észre sem vettük, hisz csak annyit láttunk, hogy sok-sok példán keresztül párhuzamba állítják a dohányzók és nemdohányzók életét. Ennek köszönhetően számos helyzetben láthattuk, mennyivel jobb az utóbbi csoportnak – tette hozzá.
A program szerint a hat rész között és a szeminárium végén is jár még egy cigaretta, egy utolsó szál, de Erika azt mondja, már akkor azt érezték a fiával, nekik erre nincs szükségük. És ez így van a mai napig. Azóta sem gyújtott rá egyikőjük sem.
– Napokon át hívogattuk egymást, mindig kérdeztük a másikat: „Mi újság? Bírod még?” Persze az is motivált minket, hogy a környezetünkben élők nem bíztak bennünk, és azt hajtogatták, úgyis vissza fogunk szokni. Nem lett igazuk. 40 évig szívtam a cigarettát, és sosem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű letenni. Annyi előnye van az új életemnek, jobban érzem az ízeket, az illatokat, elmúltak a szédüléseim, jobb lett a hangulatom, szebb lett a bőröm, és sokkal inkább bírom a terhelést is, legyen szó mondjuk egy nagy sétáról. Nem mellesleg rengeteg pénzt spórolok meg ezáltal. Annyi a gondunk csupán, hogy azért mind a ketten híztunk valamennyit. Nem is azért, mert nassoltunk volna a cigi helyett, hanem mert jobb lett az étvágyunk. Így hát eresztettünk egy kis pocakot, de idővel majd lemegy az is – folytatta.
Erika azt mondja, tudta ő mindig, mennyi kárt tesz magának a dohányzással, azt viszont nem, mennyi jótól fosztja meg magát miatta.
– Minden téren megtérült a leszokás, azóta sokkal jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Büszke vagyok arra, hogy ma már a boldog nemdohányzók körébe tartozom én is és a fiam is. Hiszem, hogy egyszer mindenki el fog jutni erre a szintre, és el is fog tűnni a cigaretta a társadalmunkból – zárta.
Kiemelt kép: illusztráció, forrás: pixabay.com
