Május 31- a nemdohányzók világnapja. Ezen apropóból összeszedtünk néhány érdekességet a dohányról, és annak világhódtó útjáról.
Egy korábbi filmet, vagy akár a régi fényképalbumot lapozgatván ma már megdöbbentünk, sőt megrökönyödünk azon, hogy húsz-harminc éve még szinte bárhol lehetett dohányozni. Dohányoztak az emberek az étteremben, a moziban, sőt még a kórházban is, és nem néztek rájuk elítélően vagy rosszallóan, hiszen az volt a természetes.
Aztán jött a nemdohányzók védelméről szóló törvény, majd annak szigorítása, és ennek értelmében 2012. január elsejétől tilossá vált a dohányzás a közforgalmú intézményekben, vagyis a szórakozó- és vendéglátóhelyeken, a munkahelyeken, a közösségi közlekedési eszközökön és azok megállóiban, valamint a játszótereken és azok ötméteres körzetében. És ma már az a természetes, hogy nincs dohányzókocsi a vonaton, és nincs külön „nemdohányzó terem” a kocsmában, hiszen az egész beltér az.
Honnan és hogyan terjedt el a szokás?
A dohánynövény Amerikában vadon termett, füstjével a helyi őslakos indiánok ismerkedtek meg először. Az akár kétméteresre is fejlődő növény vaskos szára jó tüzelőanyagként szolgált számukra, s füstje a mocsaras vidékeken a moszkitók ellen is hatásosnak bizonyult. Az óhatatlanul belélegzett füst kellemes, bódító hatása miatt később már konkrét céllal kezdték a dohány leveleit elégetni. Pipájuk nem lévén, a szárított leveleket összecsavarták és eleinte más növények leveleibe, főként kukoricaháncsba burkolták – olvashatjuk a dohánymúzeum oldalán.
A bennszülöttek a dohányt az orrukba tömték, rágták, ették, itták, testükre kenték, golyócskák formájában a szemükbe tették, vagy végbélkúpként alkalmazták. A rítusokban a füstöt a harcosok arcába lehelték, az isteneknek áldoztak vele, szexuális aktus előtt levét a nőkre fröcskölték, valamint férfiak és nők egyaránt narkotikumként használták.
A spanyol felfedezők megdöbbenve látták a szokást, majd ők is kipróbálták (mármint a szárított levelek szívását), és mivel megkedvelték, magukkal vitték az Óvilágba. Vagyis elmondható, hogy Kolombusz Kristóf „ismertette meg” a régi világgal a dohányzás szokását is.
Az elterjesztője sosem dohányzott
A dohány egyrészt latin nevét, másrészt benne lévő alkaloid elnevezését is Jean Nicot-ról, Franciaország portugáliai nagykövetéről kapta. Nicot – a dohány elterjesztője – 1559-ben gyógyászati célból küldött a „gyógyászati célra használható” növényből Medici Katalinnak migrénjére. A dohánymúzeum oldaláról megtudhatjuk, hogy Nicot maga sohasem dohányzott, és nem is gondolta, hogy a növény európai meghonosításával ekkora viharokat kavaró folyamatot indít majd el.
Az európai dohánytermesztés több mint ötszáz éves múltra tekint vissza. A Kárpát-medencében először Erdélyben, majd a dohányzás szélesebb körű elterjedésével szinte az egész akkori Magyarország területén megtalálhatók voltak a dohánykertészetek és ültetvényeik. Sőt, ismét egy gyógyászati célú felhasználásával találkozunk, hiszen Magyarországon, a pestisjárvány idején a nagyszebeni orvosok megelőző módszerként a dohányzást javasolták.
Hódító útja még korán sem ért véget. 1848-as forradalom után még a kormányzók is arra törekedtek, hogy fellendítsék a dohánykereskedelmet. Olyan rendeletek jelentek meg, amelyek megtiltották, hogy bárkit is korlátozzanak a dohányzásban. A dohányzás ellen szóló iratok terjesztőit börtönbüntetéssel sújtották.
A dohányzás a cigaretta megjelenésével még népszerűbbé vált
Amikor 1860-as években a cigaretta már finom dohányból és még finomabb papírból készült, az emberek még inkább kedvet kaptak hozzá, és szívesebben használták ezt a formát, mint a pipát vagy a szivart. A XX. században, különösen a két világháború között még nagyobb mértékben emelkedett a dohányosok száma, pedig ekkor már számos tiltó rendelkezést hoztak vele kapcsolatban.
Érdekesség, hogy a cigaretta formába töltése eredetileg kézzel történt, amihez hat munkásnőre volt szükség: egy hüvelyragasztónőre, egy szopókaillesztő nőre, egy, a dohányt adagoló bábnőre, egy, a bábot teljesen elkészítő gépvezetőnőre, egy, a cigarettát kitöltő kitolónőre és a cigaretták végein kilógó dohányszálak eltávolításához egy levágónőre.
Az ötvenes években forgalomban lévő cigaretták még 40 mg kátrányt és 3 mg nikotint tartalmaztak, a 80-as években ezt már 20-24, illetve 1,3-1,5 mg-ra csökkentek, és manapság minden fontosabb márkának van 1 mg kátrányt és 0,1 mg nikotint tartalmazó variánsa – tudhatjuk meg a dohánymúzeum honlapjáról.
És amiről szó van, ami meghódította a világot, és sokakat egész életükre megbabonázott, a dohány (Nicotiana) egyébként a burgonyafélék családjának egyik nemzetsége.
Kiemelt kép: dohanymuzeum.hu
