Advent idején, karácsonyhoz közeledve szinte minden családban előkerül a nosztalgia, amikor az idősebb családtagok régi karácsonyokról mesélnek. Horváth Józsefet, a gazdakör alelnökét kértük egy kis visszaemlékezésre, mesélésre.
Józsi bácsi az ötvenes években volt gyerek. A tanyán töltött gyerekkori karácsonyok szép emlékeket idéznek.
-Leginkább az jellemezte az én gyermekkorom karácsonyait, hogy akkor még nem éreztük a klímaváltozás hatását és karácsonykor hideg volt és nagy hó. Édesapám a szán elé fogta be a lovakat és úgy mentünk át nagyapámék tanyájára. Már az a négy-öt kilométeres szánút is élmény volt. Magát a karácsonyt mindig nagy várakozás előzte meg. Vártuk a Jézuskát. Szent este napján, délután, kivezettük az állatokat az istállóból. Teheneket, lovakat megjártattuk. Vizet húztunk a gémes kút vályújára és megitattuk őket. Egy kicsit ők is érezték a készülődést.
A karácsonyfát szüleim díszítették fel, csak később, iskolás koromban vettem részt én is a díszítésben. Lehetett akkor már kapni ezüst színű girlandokat és azzal, szaloncukorral és ezüstpapírba csomagolt dióval, ilyesmivel díszítettünk. Gyertya volt rajta, nem fényfüzér, mint mostanság divat. Gyertyagyújtáskor lejjebb csavartuk a petróleumlámpát és a csillagszórók, a gyertyák világították meg az ajándékokat a fa alatt. Ezek szinte kivétel nélkül hasznos ajándékok voltak. Kis csizma, sapka, kesztyű, ilyesmi. Mai napig emlékszem, az első cipzáras tolltartómat is a Jézuska hozta. Édesanyám mindig készített bejglit és alma, meg ami gyümölcs, dió, mogyoró volt otthon, az is oda került a fa mellé egy tálban.
Első ünnepen édesanyámmal és a nagyszülőkkel az evangélikus templomba mentünk. Ezt akkoriban nem nézték jó szemmel, de mi azért mentünk. Minden karácsonykor elmentünk nagyszüleimhez. Nagyanyám főzött, és külön öröm volt, ha mi, gyerekek ott is maradhattunk. A karácsonyfa Vízkeresztig volt benn feldíszítve.
Szeretet és meghittség volt a fő jellemzője azoknak a napoknak…
