A fiatal orosházi hölgy egy nem hétköznapi területen dolgozik. Elmondása szerint ebben a szakmában nincs púder és parfümillat, de nem bánja, szereti munkáját minden szépségével és nehézségével együtt. Több ezer malacot látott már „felcseperedni”. Dobos Dorina mezőgazdasági mérnökkel beszélgettünk.
Mezőgazdásznak születni kell. Vagy mégsem?
– A nagyszüleim falusi, hobbitelket művelő egyszerű parasztemberek voltak, természetesen a szó legnemesebb értelmében. Sokszor vigyáztak rám, vittek a dinnyeföldre, papám csősz volt. Utaztam káposztákkal a kisteherautó platóján, moshattam és kaparhattam a belet disznóvágáskor, szedtem a tojást, kergettem a kacsát. Az életre tanítottak. Miután ők elmentek, a családunkban a mezőgazdasági hagyomány nem szállt tovább. Az élmény és az emlék viszont örökre belém ivódott – kezdte a visszaemlékezést Dobos Dorina. A gimnáziumi évek alatt éppen a cukrászmesterségen gondolkodott, mielőtt rátalált a szerelem.
– Jött egy fiú pont a megfelelő időben. A nagybetűs szerelem. Gazdálkodó legény volt és ráébresztett arra, hogy van érzékem ehhez a léthez.
A mezőgazdasági egyetem kiválasztása sokakat meglepett a környezetemben. Nem igazán tűnhettem annak a lánynak, aki hajlandó bepiszkolni a kezét. Mostanra viszont családi körben, vagy barátaimnál, a legtöbben csak úgy mutatnak be, hogy: „Tudod, ő a disznós” – mondta el.
Bármi jöhetett – a sertéstelep kivételével
Dorina a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági karán diplomázott le, Hódmezővásárhelyen. – A tanulmányaim elején a szüleimnek leszögeztem, a gyakorlatomon bárhová szívesen megyek, csak sertéstelepre nem. A „véletlenek” egybeesése után mégis ott kötöttem ki. A FirstFarms Hungary Kft. gádorosi sertéstelepére kerestek állatgondozót. Az alapokat ott tanulhattam meg, amiért máig köszönettel tartozom nekik – emelte ki.
A fiatal mezőgazdász egy ösztöndíj révén Dániában – ahogyan ő fogalmazott –, a sertéstenyésztés Mekkájában egy nemesi család sertéstelepén dolgozhatott három hónapot. A másik ösztöndíjat a Bonafarm Csoporttól kapta. Miután hazaért Dániából, egy állásajánlattal várták, így már az egyetemi évek alatt a cégcsoport egyik nukleusz telepén fiaztató-vezetőként látott el feladatot.
– Jelenleg a Bonafarm sertésintegrációjában dolgozom, tanácsadóként. A telepeinken megszületett malacokat egy bizonyos kor elérését követően elhelyezzük gazdáknál, akik felnevelik, meghizlalják, majd később a vágóhidunkra leadják az állatokat. Én ezt a folyamatot felügyelem és kísérem figyelemmel.
Van, hogy reggel malacokat válogatok Bács-Kiskun megyében, majd délután Mohács környékén látogatok meg két növendék állományt, másnap hajnalban már Debrecen mellett rakodunk kamionra értékesítésre kész hízókat – osztotta meg velünk.
Dobos Dorina úgy vallja, minden ember csak annyit érdemel, ahogyan az állattal is bánik. A sertés haszonállat, ugyanakkor a tartás megfelelő körülményei és a gondoskodás kijár nekik.
Itt nincs vörös szőnyeg, púder és parfümillat
– A kantáros nadrág unisex! Férfias szakmát választottam, de a munkám minőségével igyekszem kiérdemelni a tiszteletet. Egyre több hölgy választja a mezőgazdaságot, és nem rest a tűsarkút gumicsizmára cserélni. Szerintem ez irigylésre méltó, sőt vagány – húzta alá.
Az orosházi szakember zárásként elmondta, a kitartás nagy tanító, és nem szabad a borító alapján ítélni. Amely feladat elsőre piszkosnak és nehéznek látszik, valójában csodálatos, folyton új kihívások elé állítja, megunhatatlan a számára. Sok-sok évnyi munka után a kiteljesedését és álmát egy saját tanya, egy igazi kis gazdaság működtetésében látja.
fotók: Dobos Dorina gyűjteménye
