A Nyugdíjas Pedagógusok Orosházi Egyesülete kihasználta az utolsó szép idős napok egyikét és kirándulni indultak. Az úti cél Szeghalom és környéke volt.
Először a Wenckheim–D’Orsay-kastélyt keresték fel. Ma az épület egyik felében könyvtár működik, másik felében a Sárréti Közérdekű Muzeális Gyűjtemény látható. Az élményekről az egyesület vezetője, Makuláné Gulicska Valéria mesélt.
– A térség különböző mesterségeinek, gazdasági életének jellegzetes tárgyai visszarepítettek minket a múltba. Láttuk az asztalosok, cipészek, borbélyok, fényképészek, kötélkészítők stb. életét meghatározó tárgyakat. A nagyszüleink, dédszüleink korában használt eszközöket az intézmény lelkes munkatársa mutatta be. Mesélt a kastély alatt húzódó alagútrendszerről is, ami nagyrészt feltáratlan, de ugyanakkor sok legenda kering róla. A rendkívül gazdag gyűjtemény a település egykori, sokszínű életének állít emléket – kezdi sorolni a látottakat a tanárnő.
A kastélypark fáiból – mint mondja – sajnos alig maradt néhány, viszont itt található a 3-4 méter magas „földpiramis”, a Szög-halom, amelynek tetején áll a megye egyetlen 1892-ben épült lépcsős gúla formájú „szoknyás” katolikus fa harangtornya.
– A Simay János polgárházban Túri János magángyűjteményét néztük meg. Mundérba zárt történelem címmel. A kiállítás egyenruhákat, katonai, rendőri felszereléseket, fegyvereket, tűzoltó eszközöket mutat be. Köztük jó néhány más országokból származó is akad. A szomszéd épületben gazdag néprajzi gyűjtemény látható. A közeli étteremben elfogyasztott ebéd után tovább indultunk Dévaványára, a Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpontba – folytatja a beszámolót Valika.
A terület, a legnagyobb röpképes európai madár legnépesebb magyarországi költő- és élőhelye. A tanösvény melletti elkerített területen megcsodálhatták a szép színes tollazatú, hatalmas madarakat.
– Szerencsénkre még egy kis bemutatót is tartottak nekünk, szárnyukat kitárva pózoltak. Gondozójuktól sok értékes információt tudtunk meg róluk, illetve a túzokvédelemről. A kilátóból szemlélődve élvezhettük a táj nyugalmát. Sétánk során láttunk sziki őszirózsát, kökényt, majd visszatérve a bemutatóház melletti karámokban bivalycsordát, magyar szürke marhákat, kecskéket, szamarakat. A bemutatóház galériáján megnéztük a Sárrét és a Nagykunság növény- és állatvilágát, valamint néphagyományait szemléltető kiállítást. Az intézmény munkatársától képet kaptunk a természetvédelmi munka eredményeiről, jelentőségéről, a nemzeti park területén folyó munkákról.
Több mint egy év telt el előző kirándulásunk óta, és ismét meggyőződtünk arról, hogy térségünk is bővelkedik látnivalókban, értékekben – summázta a szép napot az egyesület vezetője.
A felhasznált fotókat Makuláné Gulicska Valéria bocsátotta rendelkezésünkre.
