Egy újabb arckép és névtábla díszíti október 11-től a Táncsics Mihály Gimnázium aulájának falát. Az iskola Öregdiák Baráti Körének legújabb Primus Inter Pares elismerését Laskovicz Julianna személyében olyasvalaki kapta meg, aki nemcsak egykori diákként, de egykori pedagógusként is ezer szállal kötődik az intézményhez.
A Táncsics Mihály Gimnázium Öregdiák Baráti Köre még 2005-ben hozta létre Primus Inter Pares díját, amivel egy „örökös iskolatagságot” nyújt az elismerteknek, akik az érettségi vizsgájukat követően egy sikeres, példaértékű életpályát futottak be. Október 11-én az iskola 1970-ben érettségizett diákjának, az intézménybe 1975-ben már pedagógusként visszatérő Laskovicz Juliannának a portréja és névtáblája is felkerült az aulában található dicsőségfalra.
Az ünnepi rendezvényt az iskola jelenlegi tehetséges diákjai foglalták keretbe, Dobrai Ádám és Molnár Marcell zenés produkcióval (felkészítő tanáraik, Csernainé Erős Ella és Lászlai Krisztina közreműködésével), míg Hevesi Brigitta versmondással örvendeztette meg a közönséget. Dr. Blahó János, a gimnázium igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, örömét fejezve ki, hogy ilyen szép számmal elfogadták a meghívást.
Fotók: Horváth Bence
A hagyományoknak megfelelően ezúttal is laudációk következtek, elsőként dr. Csiki Csaba mesélte el saját maga és egykori osztálytársai nevében a gimnáziumban töltött időszakukat és azt, hogy ők milyen pedagógusnak látták Laskovicz Juliannát. Kis történeteket osztott meg például arról, hogy amikor a tanárnő munkát vállalt az intézményben, ők még eltévedt felsőbb évesnek hitték.
– Keller igazgató úr néhány nappal a tanévkezdés előtt kereste fel Julikát, hogy akar-e tanítani a Táncsicsban, szerencsére igen volt a válasz. Nagy bátorság volt a részéről, hiszen nem lehetett könnyű megtalálni számára azt a középutat, mellyel megfelelt az akkori szigorú iskolai követelményeknek, hiszen a csekély korkülönbség miatt szinte még közénk tartozónak érezhette magát.
Mi egy deviáns osztály voltunk, igazi csínytevők, akik rengeteget rosszalkodtak. Előfordult, hogy már ő is hallotta messziről, hogy meccs van a teremben, mégis szelíd hangon, kedvesen fegyelmezett bennünket. Amikor nagyon dühös volt, akkor is a végén sokszor elnevette magát, tanítványaként nem lehetett őt nem szeretni – idézte fel.
Fotók: Horváth Bence
Ezt követően Gabnai Edit, az iskola biológia munkaközösségének vezetője mutatta be a jelenlévőknek a példaértékű életpályát a kezdetektől egészen napjainkig. Kiderült, tanítványai közül sokan már akkor is szép sikereket értek el, például az Irinyi középiskolai kémiaversenyeken, de az iskolai életnek is aktív szereplője volt pályafutása során, évekig látta el a Közalkalmazotti Tanács elnöki feladatait is.
Számos elismeréssel tüntették ki, például 1988-ban miniszteri dicséretet kapott, egy évvel később az iskola nevelőtestülete pedig Táncsics-díjjal ismerte el munkásságát. 2001-ben tanácsosi címmel bővültek a díjak a biológia és kémia terén végzett kiemelkedő szakmai teljesítményéért, 2009-ben pedig a Kaáli Nagy Géza Biológiai Tanulmányi Alapítvány tanári életműdíjjal jutalmazta. Nyugdíjba vonulásának évében, azaz 2010-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérmet kapott.
Fotók: Horváth Bence
Egykori tanítványai közül az Egyesült Államokban élő dr. Dobi Albert professzor is köszöntötte őt, aki videóüzenetben szólt az ünnepségen jelen lévőkhöz. A rendezvény vége felé közeledve már tényleg nem maradt más hátra, mint a nagy pillanat, amikor Laskovicz Julianna portréja is felkerült a gimnázium dicsőségfalára a szintén Primus Inter Pares-díjjal kitüntetett dr. Körmendi János segítségével. Végül maga az ünnepelt mesélt a közönségnek életéről és annak legmeghatározóbb pillanatairól.
– Nagy meglepetésként ért, de egyben nagyon nagy megtiszteltetésnek érzem. Amikor láttam, először nem is akartam elhinni, elolvastam kétszer is, hogy tényleg az én nevem van-e odaírva. Olyan fantasztikus életpályájával rendelkező emberek fényképe került már ki erre a falra, akik közé fantasztikus dolog tartozni, nagyon örülök neki – mesélt elismeréséről Laskovicz Julianna.
