Két ember, akik harmincegy év után is egymásba karolva sétálnak az utcán. Sétálnak? Gyakran azt veszik észre, hogy már megint rohannak. Ez az ő tempójuk hetvennégy és nyolcvanhat évesen. Október 1-jén, az idősek világnapján Halász Károllyal és feleségével, Halászné Milecz Judittal beszélgettünk.
– Van, aki negyvenévesen is öreg, és van, aki még nyolcvanévesen is fiatal. Engem megfiatalít a feleségem. Tizenkét év korkülönbség van köztünk a Kedveskémmel, és őszintén elmondhatom, hogy olyan tiszteletben és szeretetben élünk, hogy soha egy hangos szó nem volt közöttünk – meséli Károly, miközben felesége kezét szorítja, és a két meghatódott tekintet összetalálkozik.
– Nincs is miért veszekednünk, hisz egyetértésben élünk – vette át a szót felesége. – Szinte mindent együtt csinálunk. Szombaton például túrázni készülünk az Első lépés az életért sportközösség tagjaival. Nem ritka, hogy akár 20-23 kilométert is megyünk egy nap. Jól érezzük magunkat, jó egészségnek örvendünk. A férjem két éve hagyta abba a munkát, nyugdíj mellett egészen addig aktívan dolgozott. Nap mint nap biciklivel járt ki a Gyártelep utcára, de olyan tempóval, hogy mondtam neki, egyszer meg fogják büntetni gyorshajtásért – tette hozzá mosolyogva Judit.
A kerékpározást mára felváltotta a túrázás. Károlyt két éve a bicikliúton elütötte egy autó, azóta nem teker. Szerencsére hamar felépült, egy csontja sem tört el. Az orvosa le volt döbbenve attól, mennyire erős a több mint nyolcvanéves férfi csontozata.
A fizikai mellett a szellemi frissességre is ügyelnek. Korábban együtt jártak személyiségfejlesztő tanfolyamra, manapság is szívesen ülnek be egy-egy koncertre, színházi előadásra. Károly szívesen olvas, örömmel fejt keresztrejtvényt, Juditot a házimunka mellett régebben a gobelinezés kötötte le, ma már a virágainak él. Tele van vele az erkélyük, azt mondja, el sem tudná képzelni nélkülük az életüket. Mint ahogyan a négy fal között sem.
– A lelkesedés mindig megvan. Olyan nincs, hogy ne legyen kedvem kimozdulni, sétálni, túrázni – folytatta a férj. – Nem mondom soha, hogy fáj a derekam, most ezt inkább kihagyom. Ha ilyen egészségesek maradunk, akkor nem lesz panaszunk semmire.
– Persze, hogy azok leszünk! – vágta rá felesége. – Szeretjük a közösségi életet is. Eljárunk a Töhötöm utcai nyugdíjas ház összejöveteleire, és ha kirándulást szerveznek, akkor biztosan elmegyünk mi is. Hamarosan Nyíregyházára utazunk a vadasparkba, de voltunk már együtt Erdélyben, Kárpátalján és a Balaton-felvidéken is. Kihasználtuk a lehetőségeket az élményszerzésre, mert azt valljuk, hogy ezek az emlékek örökre megmaradnak.
Fotó: Horváth Bence
