Annak jár az Arany lélek országos elismerés, aki kiemelkedik a gyerekek iránt tanúsított szeretete, gondoskodása és segítségnyújtása tekintetében. Idén Schmittinger Anikó, a Székács József Evangélikus Iskola angoltanára vehette át ezt a kitüntetést.
Augusztus 27-én Budapesten, az országos evangélikus tanévnyitó konferencián Tóth Loretta székácsos DÖK elnök beszédének köszönhetően minden jelenlévő megbizonyosodhatott arról, hogy Schmittinger Anikónak valóban arany lelke van. Tavasszal Loretta még írásban foglalta össze azt a sok-sok jót, amit Anikó néni az iskolában tesz, ezt a méltatást küldte tovább a vezetőség a zsűrinek, mely alapján a székácsos pedagógusnak ítélték oda a neves kitüntetést. A fogalmazásban szerepeltek az ACSI (Keresztény Iskolák Nemzetközi Szervezete) diákvezetői konferenciáján szerzett élmények, a hazahozott és az iskola életébe ültetett tapasztalatok, de szó esett a Schmittinger Anikó által meghonosított Imádságnapokról, az iskolaújság szerkesztéséről, a Ifidiakónia megszervezéséről és a Comenius csereprogramok lebonyolításáról is.
– A szüleim is mindig segítettek mindenkinek. Ha orvoshoz kellett vinni a szomszéd nénit, apukámnak nem számított, hogy akkor ért haza az éjszakai műszakból, ő ment és segített. A saját gyermekeim születése, majd az ő iskolába kerülésük nagy hatással volt az iskolai munkámra. 2002 óta tanítok a Székácsban, és látom magamon, hogy az évek múlásával sokat nyíltam és változtam. Az egyházi iskola légköre, az itteni keresztény pedagógus csapat hatalmas pluszt nyújt a számomra – fogalmazott.
Anikó azt mondja, nincs semmi tudatos abban, amit ő a tanításon túl a gyerekekért tesz. Egyszerűen csak jól esik neki adni. Nemrégiben vett száz spatulát, mindre írt egy bátorító, szeretetteljes idézetet, most pedig a diákok és a kollégák között osztja szét őket. (Én is kaptam egyet.) Az osztályának a tanévkezdésre idézetes ceruzákat gyártott, az előző tanév végén pedig kis napernyőkkel és egy adag homokkal indította őket a nyári szünetre.
– Nagycsaládos anya vagyok, 23+2 gyermekem van. Családként működünk az osztályban, ha valami nem működik, nálam az első verzió, hogy magamban keresem a hibát. A gyerekektől is gyakran kérek visszajelzést. Sokáig nem voltam az a tyúkanyó típus, aztán lett egy osztályom, ahol a 11. osztályos lányok sorra jöttek és öleltek. Aztán rájöttem, mekkora ereje van számukra ennek a mozdulatnak. Lehet, hogy csupán ennyire van szükségük, és máris minden megy a maga rendjén tovább – folytatta.
Az ACSI konferenciáin először nem érezte otthonosan magát, aztán rájött, oka van annak, hogy ő lett a gyerekek kísérője.
– Egy ukrán tanárnő azt mondta, mi ott világítunk, ahová a jó Isten helyez bennünket. Most már tudom, hogy nekem itt, a Székácsban kell világítanom. A mi sulinkban is létrehoztunk egy lelki töltőállomást, így ha a gyerekeknek biztatásra, támogatásra, bátorításra van szükségük, megkaphatják azt idézetek, bibliai igék által. Megvalósítottuk a Segíts egy rászoruló barátnak! programot is, melynek célja, hogy a diákok figyelmesek legyenek társaikkal, és észrevegyék, ha közülük valaki magányos, vagy egy jó szóra van szüksége – emelte ki.
Schmittinger Anikó úgy érzi, ez a díj felelősséggel jár. Az út, melyet eddig kitaposott, jó, és azon kell haladnia tovább. Nem is tehet másképp. Számára mindez belülről fakad. Ha hétfő reggel fáradtan és kedvetlenül kel is ki az ágyból, az iskolához közelítve mindig megugrik az energiaszintje, és alig várja, hogy a szívének oly kedves közösségben tehessen újra valami jót.
