Egy, az átlagosnál jóval nagyobb társaság ült össze vasárnap délben, a Diófa Csárdában. Az egykori Faipari Vállalat dolgozói ültek össze hosszú idő után újra, hogy felidézzék az akkori időszakot, egyben érdeklődjenek egy kicsit egymás felől, kinek hogyan zajlik most az élete.
– Korábban 27 évet dolgoztam a Faipari Vállalatnál és már két évvel ezelőtt is terveztem, hogy egy ilyen találkozót szervezek, de akkor születtek meg a kis iker unokáim, így akkor jobban el voltam foglalva, míg tavaly a koronavírus-járvány miatti helyzet miatt nem jöhetett össze. Idén azonban már szerencsére semmi nem állt az utunkba, hogy összejöjjünk, beszélgessünk egy kicsit, felidézzük a régi szép időket és azt, hogy kinek milyen az élete mostanában.
Ami engem illet, én 1968-ban mentem oda dolgozni, közben három gyermekem született, és amikor a legfiatalabbal voltam gyesen, akkor oszlott fel a faipar. Utána a kórházban dolgoztam, jelenleg 11 éve vagyok nyugdíjas. Nagyon szerettem ott, jó emlékeket őriztem meg a társaságról, így nagyon boldog vagyok, hogy ma, augusztus 22-én végre sikerült összehozni – árulta el a főszervező, Tobak Katalin.
Fotók: Horváth Bence
Hozzátette, a nagy napot végül mindössze kéthétnyi szervezés előzte meg, ennyi idő kellett ahhoz, hogy mindenkit megkeressen akár telefonon keresztül, akár személyesen. Boldogan számolt be arról, hogy mindannyian jókedvvel fogadták az ötletet. A város önkormányzatának képviselője, Németh Béla köszöntötte az egybegyűlteket, aki szintén egy visszaemlékezéssel indította útjára a közös ebédet.
– Végre elérkezett az első faiparos találkozó, itt az alkalom, hogy találkozhatunk régi kollégával, baráttal, akivel együtt dolgoztunk annak idején. Hogy milyen fontos kötelék volt ez, talán mi sem jelzi jobban, mint egykori, Miklós nevű kollégám története, aki még 1967-ben települt ki Izraelbe, utána pedig Ausztráliába költözött.
1992-ben, amikor alpolgármester voltam, egyszer csak szóltak, hogy egy Ausztráliából érkező úr keres, először nem is jutottam szóhoz, gondolkodtam, mégis ki lehet az. Miklós volt, akivel ezután órák hosszat beszélgettünk, régi emlékeket felelevenítettünk, mert bizony mindenre emlékezett, nem felejtette el a vállalatnál töltött éveit és az ehhez kapcsolódó történeteket – hangsúlyozta Németh Béla.
Fotók: Horváth Bence 
Felidézték még emellett a régi sportos időket is, a faipari vállalatnak ugyanis labdarúgó és női kézilabda csapata is volt a régi időkben, mint ahogy az ebédszünetek során a röplabdapálya is kedvenc célpontjuknak számított. Mint mondták, ez is a fiatalságuk egy fontos részét képezte. Nem feledkeztek meg azokról az egykori kollégákról sem, akik augusztus 22-én már nem lehettek velük, róluk egyperces néma felállással emlékeztek meg. Ezt követően megköszönték a szervezők munkáját, majd boldogan fogyaszthatták el ebédjüket, bízva abban, hogy a következő találkozóra sem kell már sokat várniuk.
