Összesen 94 kiscsákói elszármazott érkezett a már hagyománynak számító találkozóra szeptember 23-án. Az esemény mottója „Az ember szíve mélyén odavaló, ahol született” minden évben bebizonyosodik, amikor egymással évek óta nem találkozó emberek barátként, családtagként köszöntik egymást ezen az ünnepélyes napon.
Már reggel fél nyolckor megérkeztek az első emberek a nagyszénási művelődési ház elé, ahol a hagyományokhoz hűen zsíros kenyérrel, forró teával és kávéval várták a kiscsákói elszármazottakat. A szeptember 23-i eseményről Nagy Lajos és felesége számolt be, kiemelték az idei találkozó is csodálatos volt, csakúgy, mint az elmúlt hét alkalommal.
– Az évek alatt voltunk már kétszázan és nyolcvanan is, de mindig kellemes délutánokat töltöttünk együtt. Idén összesen 94 ember érkezett Nagyszénásra, onnan mentünk együtt a kicsákói emlékműhöz, hogy elhelyezzük az emlékezés virágait – mondta Nagy Lajosné. – Délelőtt tíz órakor kezdődött az ünnepi műsor, rendhagyóan az ünnepséget Petőfi születésének 200. évfordulójával is összekötöttük, hisz mint megtudtuk öccse, István és fia, Zoltán is kötődik Kiscsákó emlékéhez – tette hozzá.
A nagyszénási művelődési központban szervezett műsort Kiscsákó utolsó tanítónője, Plesovszki Pálné Irma néni vezette végig. Az ő lánya, Hajnalka készített összeállítást Petőfi István életéről, melynek köszönhetően rengeteg történet került elő a költő testvérének és fiának életéről.
– Egy volt kiscsákói diák, aki jelenleg feleségével hobbiból néptáncol, egy eredeti erdélyi táncot adott elő népviseletbe öltözve, valamint fiuk egy csodálatos dallal készült alkalomra. A programok között szerepelt az elmúlt nyolc év legszebb képeinek kiállítása, ahol közel 100 fotón keresztül eleveníthették fel a látogatók a múltat. Mindemellett egy igazán kedves meglepetés volt számunkra, hogy az orosházi Seprenyi Imre megmentette a kastély alaprajzait, melyeket még az Új Élet TSZ megbízásából készített néhány mérnök. Ezeket is kiállítottuk – mesélte Lajosné.
A házaspár kiemelte, amíg erejük van, addig folytatni szeretnék a hagyományt, azonban ehhez segítségre is szükségük van. Az idei alkalommal már két középiskolás is részt vett a szervezésben, rengeteg terhet levéve ezzel az idősek vállairól. Nagy Lajosné és férje kiemelte, legalább a tizedik jubileumig szeretnének eljutni, hiszen látni, ahogy rég nem látott ismerősök üdvözlik egymást, és könnyezve elevenítenek fel emlékeket, egy nem mindennapi esemény, és ezt a hagyományt ápolni kell.
