Említhetnénk az MMD Stúdiót, vagy a Muszi-Montázst, de akár Gellértegyházát is, Muszka Kálmán neve mindenütt előkerül. A tősgyökeres orosházi vállalkozót szinte mindenki ismeri. Mint kiderült gyerekként is szeretett a középpontban lenni.
Kálmán 1966-ban Békéscsabán született, de ennek csak technikai okai voltak: Orosházán ekkor még csak szülőotthon volt, ilyen jellegű kórház nem. Élete első öt napját töltötte a megyeszékhelyen. Szüleivel Újosztáson laktak. A Batthyány utca ideális helyszíne volt a gyerekkornak, a nagy játékoknak. Autó csak nagyon ritka vendég volt a teljesen füves utcában.
– Négy éves korom óta onnan jártam be busszal a Bajcsy óvodába, később pedig az 1.sz. iskolába. A sofőrök ismertek, vigyáztak rám, de többször megláttam nagyapámat is, aki titokban követett és figyelte hogyan közlekedem. Én is az utca gyereke voltam, mint akkoriban majd mindenki. Az utcánkban voltak, akik tehenet tartottak, így volt tehénlepény kerülgetés, kutyakergetés, óriási focizások, egymás közti csaták, bújócskák. Sokszor szedtünk különféle kertekben gyümölcsöt, de mindig csak a gyomrunkba. Az egészben az volt a legszebb, hogy nem volt a mostanihoz hasonló túlzott féltés, aggódás, állandó kontroll, az sem számított annyira, hogy mikor megyünk haza. Tulajdonképpen, ha jó idő volt és benn voltunk a házban, akkor vagy este volt, vagy bünti. Nem nyomkodtuk a számítógépet, mobilt, mert nem volt még, de talán jobb is volt így – beszéltünk egymással.
Saját bevallása szerint Kálmán nem volt rossz gyerek, jól is tanult, probléma is alig akadt vele ötödikes koráig. Akkortól azonban nagyot változott a helyzet. A serdülő kor komolyan jelentkezett nála.
– Serdülőként „elszaladt velem a ló”, sőt néha „vágtázott”. Mindenben lázadó lettem. Megkóstoltuk a cigit, a piát. Nem szoktam rá egyikre sem, de akkor, azt meg kellett kóstolni. E mellett valahogy mindig a középpontban kellett lennem. Nem tudtam és nem is nagyon akartam vigyázni a számra. Fel kellett tűnni és ki kellett tűnni valahogy. Nem voltak ezek eget verő nagy dolgok, csak szemtelenkedés. Pl. egyik alkalommal az egyik idős tanár néni elmondta, hogy az első fizetéséből egy szandált vett. Én azonnal rákérdeztem: és ez még az? Nagyobb hülyeségekben, mint verekedés, vagy lopás, sosem voltam benne. Az erőteljes csibész kategóriába tartoztam. Ebbe beletartozott az emeleti ablakból a vízzel telt lufi dobálása és az ehhez hasonlók. Apám, mint nyugodt székely ember nem tulajdonított túlzott jelentőséget ezeknek, elintézte azzal, hogy „nől a gyerek”, anyámat viszont többször behívták az iskolába egy kis beszélgetésre.
Mint meséli hetedikes kora körül még hozzájött ehhez a lányok iránti erőteljes érdeklődés. Itt is fel kellett magára hívni a figyelmet és jöttek az újabb kisebb balhék. Néhány rajztáblát el is tört az osztályfőnöke a fején és meg-meg fordult az igazgatói irodában is.
– A folyamatos lázadás és kisebb nagyobb stiklik mellett azért jól tanult, mindig négyes felett, atletizált Ella néninél és kézilabdázott Bogár Miklósnál, valamint technikából megyei versenyt is nyert. A középiskolát Békéscsabán, a Kemény Gábor Szakközépiskolában végezte el. Az ellenőrzőben itt is előfordultak a beírások.
– Ezek sem voltak hű de nagy dolgok, csak a szokásos. Bejött a tanár órára és éppen zaj és felfordulás volt az osztályban. A tanár azt mondta fenn van a pumpája a plafonon, én pedig csak szó nélkül felnéztem. Ez elég volt. A kollégiumból egy nagyobb pofon miatt rúgtak ki, de ezt is túléltem.
A középiskola után Orosházán, az akkori 612-ben folytatta a tanulást. Érettségizettek jelentkezhettek irányítástechnikai műszerész szakra. Ezt végezte el és került első munkahelyként a kőolaj műszerész csapatába. Hogy ebből miként, milyen kanyargós úton lett az MMD stúdió vezetője, tulajdonosa? Nos, ez már egy újabb történet.
