Miközben Kiss Gabriellát hallgattam, megéltem a magas hullámokat és a mély szakadékokat egyaránt. Vele együtt nevettem a kedves történeteken, és könnyeztem meg a megváltoztathatatlanokat. Egy dolgot biztosan kijelenthetek: ő egy igazgyöngy a kagylóban, akire óriási szükség van a mai világban. Ő az a tanító néni, aki szívét-lelkét, eszét-kezét, minden porcikáját beleadja a tanításba. Nem véletlen került Az év szupertanára verseny döntőjébe.
A rákóczitelepi tagintézmény tanító nénije mellett egy debreceni és egy homokszentgyörgyi pedagógust választottak a közel száz nevezőből a legjobb háromba. A Dívány és a Lidl közös versenyén Kiss Gabriella azért lett dobogós, mert a módszer, amit megalkotott, gyerekcentrikus, élménygazdag, eszközeit tekintve pedig környezetbarát és anyagi ráfordítás nélkül kivitelezhető.
– Fillérekből is meg lehet váltani a világot. Szemetesbe szánt anyagokból készítek a gyerekeknek tanulást segítő játékokat, eszközöket…Rengeteget. A szükség hozta ezt az újítást. Az iskolánkban vannak kiemelt figyelmet igénylő tanulók, fogadunk értelmileg és mozgásukba akadályozott gyerekeket is. Tíz éve dolgozom itt, de már akkor sem mondhattam azt az órán, hogy „Nyisd ki a tankönyved, tedd az ujjadat az első sorhoz, és kezdjük el együtt olvasni!” Különböző képességű gyerekeket így nem lehet tanítani, csak az egyéni képességek figyelembevételével. Az tetszett meg a leginkább ebben a versenyfelhívásban, hogy a hagyományostól eltérő, kreatív módszereket kerestek. És még inkább örültem annak, hogy ezeket el tudom juttatni másokhoz. Szerettem volna a pedagóguskollégáknak, sőt a szülőknek, nagyszülőknek is megmutatni, hogyan tanítok. Remélem, ezáltal motivációt és ötletet adhatok nekik – mesélte.
Ha Kiss Gabriella tanítványait megkérdezik otthon a szülők, mi volt ma az iskolában, a legtöbbjük csak annyit válaszol: játszottunk.
– Haladunk a tananyaggal, ez természetes, de színesíteni kell rajta, motiválni kell folyamatosan a gyerekeket a tanulásra. Ezért vannak az üres tejes pohárból, kartonból, gyufás skatulyából, kupakokból, zsebkendőből készített játékaink. Nagyon sokat jelent nekik, ha látják vagy megtapintják azt, amiről tanulunk, ez sokat segít a fejlődésükben. A hozzám érkező elsősök mind más fejlettségi szinten állnak. Képzeljük el A három kismalac történetét! Van olyan, akit a három, filcből készült malaccal számolni tanítok, (háromig!), a másiknak a színeket mutatom, a harmadiknak az állatokról mesélek, a negyediknek pedig már a történet tanulságát magyarázom. Különböző képességű gyerekeket kell megtanítanom számolni, írni és olvasni, de ők mindeközben nem érezhetik azt, hogy különböznek egymástól – hangsúlyozta.
Kiss Gabriella célja, hogy mindenki sikerélménnyel gazdagodjon az iskolában. Ezért is készíti különleges játékait.
– Matematikaóra van. A gyerekek a számok szomszédjait tanulják. Az ügyesebbek már tudják ezt fejből is, aki meg nem, annak ott van egy kis játékos segítség, egy egyszerű gyufás skatulya egy apró trükkel. A skatulyán szereplő szám szomszédjait meg tudja lesni a gyermek, ha kitolja balra és jobbra a doboz belsejét. Így már tud önállóan dolgozni, és nem azt fogja érezni nap mint nap, hogy ezt sem tudja, meg azt sem érti. Vagy vegyük azt az esetet, amikor a gyerekeket nem számolásra használják az abakuszt, csak rázzák, mert élvezték a hangját. Itt is nekem kellett okosabbnak lennem, ezért egyszerűen leszedtem a gyöngyöket, és felfűztem azokat egy gumira. Így már nem zörögnek és tudunk rajtuk dolgozni – mesélte.
Kiss Gabriella megmenti a hulladékok egy részét, és újrahasznosítja azokat. Kollégái is folyamatosan pakolják az asztalára a még felhasználható anyagokat, hisz tudják, ő úgyis készít belőlük valami kreatívat.
– Iskolánkban igyekszünk a szülőket minél jobban tehermentesíteni. A hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek az államtól kapnak tanszercsomagot, de ezek az eszközök egy idő után elfogynak. Ha már nincs rajzlapunk, akkor kartondobozra rajzolunk. Volt olyan kisgyerek, akinek én varrtam tolltartót. Na, ez aztán akkora siker lett, hogy mindenki olyat szeretett volna. Mindenre találunk megoldást. Polgár Judit Sakkpalotája fantasztikus módszer, nagyon szeretem, mert nemcsak tehetséggondozásra, hanem felzárkóztatásra is nagyon jó. Elvégeztem a képzést, eszközünk viszont sajnos nincs hozzá, így flakonokból, tejes dobozokból, kartonokból készítünk figurákat és táblát. Volt, hogy papírszalagot ragasztottunk a padlóra, és az volt a sakktábla, de olyan is, hogy az udvaron élő sakkot játszottunk – folytatta.
Gabriella feladatának tekinti, hogy elrepítse a gyerekeket a csodák birodalmába. Célja, hogy a kisdiák az iskolába lépve el tudja felejteni a gondjait, az ajtón kívül tudja hagyni a problémáit.
– Matematika órán a páros és páratlan számok fogalmát zoknik segítségével tudatosítom, és néha ezek a zoknik gazdára is találnak, átadva a kis tulajdonosának a matematikatudást. A gyerekek elhiszik azt a csodát – bár szerintem is lehet benne hinni –, hogy nekik innentől kezdve menni fog a matematika. Képzeld el, ezután sokkal jobban is ment nekik! – tette hozzá.
Gabriella nap mint nap látja, tapasztalja, mennyire eltérő szociális háttérből jönnek a diákjai. A gyerekeknek joguk van a gondtalan, boldog iskolaévekre, ennek megvalósítása a pedagógusok célja.
– Fontos, hogy a különböző szociokulturális helyzetben lévő gyerekek megismerjék egymást, így alakul ki bennük az elfogadás, egymás szeretete, tisztelete, megbecsülése. Lesznek közös élményeik, és később felnőttként tudnak együtt, egy csapatban dolgozni előítéletek nélkül. A mi iskolánk lehetőséget nyújt erre, hisz mi integráló iskola vagyunk, és mindenkit befogadunk. Sok tanuló jár ki hozzánk a Családok Átmeneti Otthonából, és van olyan roma kisgyerek, aki mindennap három kilométert sétál az iskolába, és hármat haza. Itt együtt éljük meg a mindennapokat, alkalmazkodunk egymáshoz. Nálunk megértés és szeretet van. Azt szeretnénk, ha ezek a gyerekek többre vágynának, és nagyobb célokat tűznének ki maguk elé – fogalmazott.
Gabriella kreatív ötleteinek tárháza kifogyhatatlan. Saját ötletei mellett drága játékok hulladékból készült változatát is elkészíti, melyeket haza is vihetnek a gyerekek, és otthon folytathatják a tesókkal, szülőkkel a tanulást. Tanulást? Ezt egyik diák sem hívja annak. Inkább úgy fogalmaznak, játszanak.
Az év szupertanára verseny háromtagú szakmai zsűrije, Niedermüller Anna oktatási szakértő, a Jövő Iskolája alapítója, Lenhardtné Kwaysser Fatime, a 2020-as Szupertanár verseny győztese, és a 14 éves Szofi, egy budai nyolcosztályos gimnázium tanulója szavazta be Kiss Gabriellát az első háromba. A végső győztest közönségszavazás és a zsűri véleménye alapján választják ki.
