Volt régen egy tómedence Gyopároson. Ott állt a strand közepén, vizét a Gyopárosi-tóból nyerte. Aztán 52 évvel ezelőtt történt valami, ami miatt a tómedence, valamint a mellette lévő, úszók számára leválasztott tószakasz is használhatatlanná vált. Albert János emlékei következnek.
A problémára azóta sem született megoldás, a jövő kérdése, vajon lesz-e igény a terület rendbetételére. A Békés Megyei Hírlap 2001 májusában megjelent hasábjain olvashatjuk a hírt, miszerint „A nyári szezon idején szüneteltetik a fürdőben a munkát, szeptember 1-jén azonban újabb nagyberuházás kezdődik, látványmedencét építenek a tómedence helyére.”. Erre nem került sor, azonban bő két évvel később, ugyancsak a hírlapban megjelentek a következő sorok:„A középtávú tervek között szerepel a sok éve nem üzemelő tómedence rendbetétele, ami így tovább növelné a fürdő vízfelületét.”
Sem egyik, sem másik irányba nem mozdult az ügy, erre egy poszt hívta fel a figyelmet az Orosháza-anno Facebook csoportban. Albert János azok között az orosháziak között van, aki tudja, miért is van a strand közepén az a nagy kiterjedésű, kihasználatlan vízfelület. Ő ugyanis ott volt Gyopároson 52 évvel ezelőtt.
– 1969. július 1-jétől kezdtem dolgozni a Városgazdálkodási Vállalatnál mint mélyépítési művezető. Abban az évben, július végén, egy hétfői napon, a nyitvatartási idő után a szokásos vízcseréhez beindították a tómedencét ürítő szivattyút, a medence dél-nyugati sarkában. A víznek jó részét már kiszívta a szivattyú, amikor váratlan dolog történt, ugyanis a szivattyú alatti betonlapokat elemi erővel feldobó vízáradat hirtelen a felszínre tört. A medence alján több négyzetméternyi lyuk keletkezett, s a 40X40X10 cm-es betonlapok a kimosott földdel együtt jó nagy területet betakartak. „Elszakadt a talaj”. Ahhoz hasonlítható ez, mikor megindul a hegyoldal, mert már nem bírja tovább. A betongát mellett a másik oldalon – ami akkoriban az úszóknak kijelölt 50 m-es, két móló közötti rész volt –, szintén nagy kráter keletkezett mintegy 5-8 méter hosszban, 3-4 méter szélességben. A másnapi szemlén a Városgazdálkodási Vállalat és Bálint Lajos fürdőigazgató megállapította, hogy a tómedence és a tóban úszásra kijelölt rész nem használható, ezért azokat elkerítették, és kitették a „Fürödni tilos” táblát – mesélte Albert János.
Megoldást kellett találni a problémára, első lépésként a hatalmas krátert kellett megszüntetni.
„A múlt héten, már ezer homokzsákot engedtünk a két-három méter mélységű kráterbe, de ez is kevésnek bizonyult. A héten tovább folytatjuk a a munkát” – nyilatkozta Bálint Lajos fürdőigazgató az Orosházi Hírlap 1969. augusztus 5-ei számában. Albert János elmondta, a hibaelhárításban maga a fürdőigazgató személyesen vett részt. Ő volt az egyik, aki a hat méteres falétrán lehordta a kubikosok által homokkal megtöltött zsákokat a külső kráterbe.
– Szinte senki sem mert lemenni abba a lyukba, de ő igen. Vitte a vállán, le a létrán a zsákot, aztán nagy levegőt vett, és ledobta a lába alá. Mintegy kétezer zsák kellett a feltöltéshez, de végül sikerült megszüntetni a krátert. Ezt követően azonban nem történt semmi. A medence és az úszók számára kijelölt rész azóta sem használható – folytatta Albert János.
Mi lehetett a probléma oka? Az említett cikkben erre is választ kapunk.
„Annak idején, amikor a medencét a tó területéből kihasították, a gát alapozását szakszerűtlenül végezték el, s így a víz a tóból a medence alá szivárgott. Valóságos krátert alakított ki, amely a nyomás következtében felszakította a medence alját.” – nyilatkozta Bálint Lajos fürdőigazgató.
– Az ötvenes évek közepén még be lehetett úszni a túloldalról, a művészüdülő felől, akkor még nem volt meg a gát. Valamikor 1957 és 1959 között épülhetett csak meg, akkor kerítették el a tómedencét, amiben a hatvanas években hatalmas volt az élet. Rengetegen élvezték a tó vízét, egy kis csúszda is volt a medence szélén. Az egyik vége sekély volt, gyerekek is pancsolhattak benne, aztán egyre beljebb érve már lassan mélyülni kezdett a víz. Az 52 éve megjelent újság azt írja, akkoriban egy vasárnapi kánikulában 4500 fürdőző fordult meg Gyopároson. Pezsgett az élet. A probléma azóta is fenn áll. Úgy vélem, a leggazdaságosabb és leggyorsabb megoldás az lenne, ha homokkal föltöltenék, és kis nádtetős árnyékolóval ellátott pihenőhelyeket alakítanának ki itt jövőben – tette hozzá Albert János.
