Új sorozatunkban orosházi illetőségű sportolókat faggatunk ki pályafutásuk legboldogabb vagy legmeghatározóbb pillanatairól. Ezúttal az Contact K.T.H.E vezetőedzőjét, Puravecz Pétert kérdeztük meg, aki rendhagyó módon edzőkről, edzőtársakról, közösen átélt, viccesebb pillanatokról osztott meg történeteket.
– Töprengtem azon, vajon a szakmai siker vagy valami más az, ami feledhetetlenné és kitörölhetetlen emlékké teszi a megélt eseményeket. Tagadhatatlan, hogy hatalmas élmény megélni az első formagyakorlat magyar bajnoki cím valóra válását, vagy a magyar történelem első világbajnoki dobogós helyezésének megszerzését, végignézni, ahogyan egy nívós nemzetközi versenyen a fehéröves tanítványod laposra veri a barnaöves ellenfelét. Most mégis kisebb történetek jutnak eszembe az edzőkről, edzőtársakról, közös élményekről – vágott bele Péter.
Lóval versenyzett a nyári edzésen
Mint mondta, a 90-es évek elején még nagyon más edzésmódszerek voltak, mint a ma ismert tudományos megközelítés. Akkori edzője, István is szerette a látványos, motiváló eszközöket. Így esett meg, hogy egy nyári edzésen a futballpálya körüli futópályán sprintállást vett fel, miközben mellette új versenytársa, egy barna csődör prüszkölve és nyughatatlanul várta az indulást, hátán edzőjével.
– A kitűzött 60 méteren a ló végül nem tudott felgyorsulni kellőképp, de a 100 méteres jelzésnél már csak a ló farát láttam…– tette hozzá.
Egy óra alatt másfél kiló, különben nincs verseny
Az elmúlt tíz év versenyszezonjának egyik csattanója volt, amikor a csapat Innsbruckba érkezett egy nemzetközi versenyre. Akkor ugyanis kizárólag küzdelmi szabályrendszerben versenyeztek, a súlyfelesleg kicsit sem volt megengedett.
– Roland tanítványom természetesen nem tudott ellenállni előző este a hamburgercsábításnak. 1,5 kilónyi súlyfelesleg volt rajta, ezáltal nem is tudtunk bemérlegelni a 86 kilogrammos súlycsoportba. Azonban kaptunk egy lehetőséget, hogy egy óra alatt fogyasszuk le. Roland a mellékhelyiségben kezdte a fogyást, ahová természetesen, mint gondoskodó edző, el is kísértem. Szóval tartottam és „szurkoltam”, hogy lemenjen a súlyfelesleg. Persze nem sikerült kellő mértékben és Rolandnak még le kellett futni néhány kilométert, hogy be tudjunk mérlegelni – idézte fel.
Sziporkázó pillangóval a lábfején versenyzett a sporttárs
– Emlékezetes volt még a budapesti Világkupa előestéje is. Egyik kedves tanítványom nem aludt az éjszaka, gyakorlatilag két műszakot húzott le egyfolytában, hogy el tudjon jönni a versenyre. Estére, mire elfoglaltuk a szállás, már nagyon elfáradt és elaludt beszélgetés közben. Persze a stressz, az izgalom a csapattársakat még ébren tartotta. Előkerült a rúzs, a szemfesték, fogkrém, megkezdődött az alkotás. A végeredményt mi azóta is pillangóhatásnak hívjuk, illetve leckének, hogy mindig légy éber a csapattársaid közelében… – árulta el Puravecz Péter.
Az alvó sporttárs lábfejére így gyönyörű, sziporkázó pillangó lett felfestve. Mivel aceton még véletlenül sem volt náluk, amivel le lehetett volna mosni, így a másnapi kőkemény küzdelmek is a pillangóval lettek végrehajtva.
– Néhány szösszenet a teljesség igénye nélkül, azonban a történetekből előtűnik, mennyire fontosak a csapattársak, a jó hangulat, a közösen megélt nehézségek és küzdelmes pillanatok. Nem tudni, mely pillanatokra fogunk emlékezni, olykor azok az események maradnak meg, amin akkor sírtunk, mára meg már önfeledten nevetünk – tette hozzá.
