Futsalcsapatával idén elnyerte a Magyar Bajnoki címet, a múlt héten pedig a Magyar Kupán is aranyérmet szerzett. Ő Üveges Katalin, az a 32 éves gádorosi lány, aki az egész életét erre a sportágra tette fel.
Ki ő a DEAC női futsalcsapatban? Játékosedző, szakosztályvezető, csapatkapitány, és persze játékos egyben. Ő segített felvinni a csapatot az NB1-be, és most vele érték el azt a sikert, melyről korábban álmodni sem mertek. Idén ugyanis a DEAC mindent vitt!
– Gádoroson nőttem fel, itt nem volt női foci, így mindig a fiúkhoz álltam be. Egy rossz füves pályán játszottunk együtt délutánonként, és persze mondanom sem kell, egy szem lányként mindig kilógtam a sorból. De én imádtam focizni, és hiába mondták többen is a környezetemben, hogy válasszak mást – egy lányosabb sportot, mondjuk a kézit –, bennem mindig is ott volt a kitörési vágy. Az elsők között akartam lenni, akik megélnek a női futsalból – mesélte Katalin, aki valóra is váltotta álmát. Sőt, beszélgetésünk után azt mondhatom, túl is tett azon, hiszen a pesti, szombathelyi és győri futsalsikerek után ott volt az első futsal légiós brigádban is. Miután az Oltalom Karitatív Egyesület játékosaként világbajnok 3. lett csapatával, őt magát pedig a legjobb játékosnak választották, felfigyelt rá egy osztrák menedzser, Ausztria után pedig egy olasz női futsalcsapathoz került.
– Olaszországban éltem a fénykorom 24-26 évesen. Rengeteget tanultam ott. Először a Lancianohoz kerültem, aztán egy csapatváltást követően még több lehetőségem lett fejlődni, és a Ternanával olasz bajnok lettem. Három éve mentem át Debrecenbe, az akkor még NB2-es csapathoz azzal a céllal, hogy egy olyan erős gárdát alakítsunk ki, mely képes feljutni az NB1-be. Ezt sikerült elérnünk, bajnokok lettünk, de a női futsal még rengeteg lehetőséget tartogat – folytatta.
Katalin 32 éves. Azt mondja, játékosként talán ez az idei volt az utolsó szezonja. Egyébként is megfogadta, ha megnyerik a Magyar Kupát és a Magyar Bajnokságot, akkor leszerel, és elkezdni a magánélét építgetni. A fiatal hölgy ugyanis gyermeket szeretne.
– Van egy remek társedzőm Quirikó Vivien személyében, akivel ugyanazt a filozófiát valljuk. Mindketten megszereztük a legmagasabb hazai végzettséget, futsal mesteredzők vagyunk, és hiszem, hogy együtt sokra vagyunk képesek. Szeretnénk tenni azért, hogy a hazai női futsal színvonala emelkedjen. Minőségi, eladható játékosokat szeretnénk képezni Debrecenben, akik tehetségük által még élvezhetőbbé, nívósabbá és így népszerűbbé teszik ezt a sportágat. Egyre nagyobb nézőközönségünk van itthon is, nemzetközi szinten pedig tényleg elismeréssel néznek a futsaljátékosokra. Itthon, Magyarországon azért még érződik az ellenérzés, sokan a focit egyértelműen férfisportként tartják számon, de mi teszünk érte, hogy ez a nézet a jövőben megváltozzon – emelte ki.
Katalin elmondta, nagyon örülne annak, ha ez a sportág felkerülne a Bajnokok Ligája listájára. Tudja, ez az ő idejében már nem fog bekövetkezni, de azért reméli, a közeli jövőben igen. Szeretne egy UEFA és FIFA szintű versenyt, ahol minden ország női futsal bajnoka összemérheti tudását.
– Ha ez megvalósulna, más nemzetek csapataitól tanulva még profibbá válhatnánk, és még tovább álmodhatnánk ezt a csodát. Mikor kislányként elkezdtem focizni, szó sem volt még ilyen szintű női csapatokról, vagy arról, hogy egy női futsal játékos külföldre igazoljon. Ezalatt a 20 év alatt viszont rengeteget változott a helyzet. Nagyon sokat köszönhetek Gádorosnak, a családomnak. Egy gyerek életében fontos, hogy a szülők elfogadják a döntését és támogassák akkor is, ha nem olyan célt tűz ki maga elé, amit ők szeretnének. Apukám most is ott volt a kupadöntőmön, és Olaszországba is többször kijött a meccseimre. Ez nekem nagyon sokat jelentett. Mindig hittem abban, hogy nekem ezt kell csinálnom. Egyszerűen mert ez tesz boldoggá. Hatalmas élmény, hogy ma már én segíthetek azoknak a lányoknak, akik ugyanazt a lelkesedést és elhivatottságot érzik magukban most, mint én annak idején. Hogy örültem volna, ha 16 évesen olyan lehetőségeim lettek volna, mint ma nekik…Nekünk kellett kitaposni ezt az utat – zárta.
