Az MSZP Orosházi Szervezete elnökségének közleményét közöljük az alábbiakban.
Az MSZP Orosházi Szervezete a rendszerváltás óta minden évben megemlékezett április 30-án az 1891. évi agrárszocialista megmozdulás évfordulójáról. A tavalyi évben, amikor a veszélyhelyzetre tekintettel be kellett jelentenünk, hogy a rendezvény elmarad, a legrosszabb rémálmunkban sem gondoltuk volna, hogy egy évvel később még mindig ugyanazt a szomorú hírt kell közölnünk: a megemlékezést, a fáklyás felvonulást és az utcabált sajnos idén sem lehet megrendezni.
Pedig a fáklyás felvonulás nem csupán a vértanú zsellérek emléke előtti tiszteletadást jelentette, hanem az orosházi emberek összetartozásának szimbóluma is volt. A tavasz nagyszabású rendezvénye minden évben, ahol több ezren vonultak együtt, sokan pedig az utak mentén állva gyönyörködtek a látványban. Utána a késő esti utcabál a piactéren gyereknek és felnőttnek egyaránt felhőtlen szórakozást nyújtott, távolról is érkeztek erre az eseményre rokonok, barátok, összejöttek a családok, megtelt a város élettel. Nos, ez mind-mind sajnos idén is elmarad…
Kérünk mindenkit, hogy figyeljünk oda a rászorulókra, az elesettekre, különösen azokra az egyedül élőkre, jórészt idős honfitársainkra, akik magányosan vészelik át ezt a mindenkit próbára tevő időszakot. Segítsük azokat, akik támogatásra szorulnak, tartsuk meg ily módon is azt a baloldali hagyományt, amelyet agrárszocialista elődeink követendő útként kijelöltek a számunkra.
Nagyon-nagyon reméljük, hogy jövőre ismét folytatódhat ez a nemes hagyomány, és a láng, amely sosem hunyt ki, parazsából újra fellobban, hirdetve és ünnepelve a kitartás és az összefogás diadalát a járvány felett. Addig is, kérjük, olvassák el dr. Köteles Lajos nyugalmazott egyetemi tanár, kandidátus megemlékező sorait.
* * *
Történelmi lecke − mindnyájunknak
Tisztelt Orosháziak!
A vírus okozta rendkívüli helyzetben az idén sem tudjuk megtartani az egykori mártír agrárszocialista őseink tiszteletére szervezett nyilvános emlékezéseket – de nem feledjük el őket. Nem feledhetjük az 1891. május elsejei orosházi tüntetés véres leverését és az azt követő megtorlásokat, a történelmi tanulságokat sem.
A világ a felszínen sokat változott, de az elnyomás tovább él ma is.
A rendszerváltás nyújtotta gazdasági-társadalmi megújulás lehetőségeit a hatalomra került pártok eltékozolták. Mára már a rendszerváltás után létrehozott és többször is átalakítgatott berendezkedés egésze túlhaladottá vált. Új rendszerváltásra van szükség, amelyhez gyökeres társadalmi-gazdasági és államszervezési fordulatot kell végrehajtani.
A változtatások alapja egy új nemzetépítés, amely a hatalmon lévők gazdasági és politikai érdekszövetségén alapuló rendszer helyett a közvetlen demokráciára és a közösségi érdekek elsőbbségére épülő új társadalmi és állami berendezkedést hoz létre.
Olyan jelentőségű változás ez, ami csak a rendszerváltáshoz hasonlítható. Ennek elérésére minden olyan párt összefog, amelyik valóban érdekelt az ország demokratikus átalakításában.
Az új nemzeti egység lehet az a politikai erő, amely kiszabadítja az országot a jelenlegi rendszer béklyóiból és lehetőséget ad egy sikeresebb jövő felé vezető útra lépésre is.
A szegénység nem Istentől való (Ferenc pápa)
Eljött az ideje annak, hogy kimondjuk, amit a saját életében a megyében és Orosházán is szinte mindenki tapasztalhat: Békés megyének és Orosházának nem sikerült élni a rendszerváltás és az Európai Unió nyújtotta fejlődési lehetőségekkel!
Az ide is bőségesen jutó milliárdok ellenére a megye és a város gazdasága nem virágzott fel, az itt élők helyzete nem javult, a demokrácia egyre inkább eltűnőben van és helyét a hazug propaganda veszi át.
Ennek a helyzetnek a kialakulásában nemcsak az országos politika játszott és játszik szerepet. Az is jellemző, hogy a különféle szinteken tevékenykedő vezetők csak a mindenkori hatalom bábjai, akik nem merik felvállalni még azt sem, hogy szembenézzenek az itteni valósággal és kezdeményezzék a gondok megoldását.
A különféle kormányzatok nagy hírveréssel indított válságkezelő programjai hatástalanok voltak – még lassítani sem sikerült a népességfogyást, az életminőség romlását. A vidékfejlesztés válságát már nemcsak a gazdaság széthullása, hanem a helyi társadalmak pusztulása is jelzi. A szövetséges pártok felismerték, hogy az elmaradott térségek helyzetének rosszabbodása nemcsak az ott élők gondja, hanem az országé, hiszen az életképtelenné váló vidék pusztulásának következményei áttevődnek a városok és a főváros problémái közé. A város és a falu sorsa összekapcsolódik – a vidék pusztulása nemzetpusztítás. Másfajta gondolkodás kell: a falu és a város egységes és komplex fejlesztése, amely megnyithatja a vidéki térségekben rejlő rejtett adottságok és alternatív fejlődési lehetőségek feltárását. Ma nem az utcákon, hanem 2022-ben a választófülkékben lehet dönteni szülőföldünk sorsáról, a saját és a gyermekeink életéről. Te milyen jövőt akarsz?
Dr. Köteles Lajos nyugalmazott egyetemi tanár, kandidátus
A kiemelt kép archív felvétel a 2017-es felvonulásról.
