A város díszpolgára és helytörténésze Koszorús Oszkár a névadó Oros nevű földbirtokos életének és történetének járt utána Orosháza jelesei című művében. 1744-ben pedig a jól ismert történet szerint megindultak a hitük miatt elűzött telepesek.
Az itt lévő kis települések tekinthetők a falu ősének, melyek apró szórványokként vagy még jelentéktelen településekként a birtokos nevével együtt említettek az oklevelek. Orosháza határában legalább öt Árpád- és középkori falu létezett. Ezekben az időszakokban kisebb települések is alakultak ki a Monori tanyák és mai Rákóczitelep egy részén is.
A XIII. században vált országos jelenséggé, hogy a lakott területek kiterjedtek és a rag nélküli személynév mellett a -háza, -falva, -telke vagy laka utótagú helységnevek megjelentek és így történt Orosháza esetében is.
A régészeti feltételezések szerint egyébként a névadó földbirtokos valamikor a tatárjárás, tehát az 1241 előtti időkben élhetett itt. Erre utal az is, hogy bár a tatárjárást követően pusztává lett vidékről sokáig nem jegyeztek fel semmit, de 1466-ban már feltűnt Orosháza neve egy oklevélben.
Évszázadokkal később Orosháza újratelepítésében nagy szerepe volt báró Harruckern Ferencnek, aki apjától Harruckern János Györgytől örökölt birtokot annak 1742-ben bekövetkező halála után. Az örökölt területet hasznosítani szerette volna, ehhez a céljához pedig telepeseket keresett. Olyanokat, akiknek egy vallásuk és egy nemzetiségük van.
1744-ben aztán április 24-én, azaz Szent György napján Dénes Sándor tanító vezetésével megérkeztek azok az evangélikus szabad költözésre jogosult zombai családok, akiket hitük miatt üldöztek el addigi lakhelyükről. Magukkal hozták a zombai harangot, ami most az evangélikus templom oltára mellett kiállítva emlékezteti a város lakóit múltjukra, őseikre.
Már egy évvel korábban 1743-ban küldöttséget indítottak a báróhoz, akivel sikerült megegyezniük, melyről aztán értesítették az otthon maradottakat. Itt szabad vallásgyakorlás és elegendő mennyiségű föld várt rájuk, így boldogan kezdték meg új életüket.
