Egy tótkomlósi fiú Németországban valóra váltotta mindazt, amiről gyermekként még álmodni sem mert.
Olyan furcsa volt a mai világban hallgatni Szlaukó Márton visszaemlékezését: „A szüleim nem akarták, hogy magányosan és unalmasan teljen el akár egy nyaram is, ezért mindig segítettek nekem nyári munkát találni. Volt, hogy címereztem, de még annál is sokkal jobban szerettem, ha építkezésen segédkezhettem. Ott aztán mindenfélét csináltam, amit éppen mondtak. Legszívesebben a cserepet szedtem vagy a téglát pucoltam.”
Szlaukó Márton Tótkomlóson nőtt fel. Sosem volt kiemelkedő tanuló, de különösebben rossz sem. Békéscsabán a Kós Károly szakközépben szerezte meg ács-állványozó szakmáját, és jó volt abban, amit csinált. Azt mondja, ezt leginkább Valkai Sanyi bácsi munkájának köszönheti. 2010-ben egy Németországban élő tótkomlósi építési vállalkozó munkát ajánlott neki. Márton több száz Békés megyei férfivel együtt ingázott hónapról-hónapra Orosháza és München között. A fiatal fiú viszont három hónap múlva már csoportvezetőként dolgozott a cégnél. Néhány év alatt a helyi vállalkozók is megismerték a munkáját, a temperamentumát, és új lehetőséget kínálták neki Berlinben.
Nem csak kiosztja a munkát
– Tetszett az új főnökömnek, hogy gyors voltam, tiszta volt a munka, és kevés hibával dolgoztak az embereim. Én nem az a típus vagyok, aki csak kiadja a feladatokat. Meg is mutatom a munkásoknak, hogyan kell tempósan, szépen és biztonságosan véghez vinni egy-egy munkafolyamatot. Nagyon sokan vannak kinn, akik nem a szakmájukban dolgoznak, inkább csak szerencsét próbálni jöttek, de én azt mondom, sok betanított ácsból és kőművesből jobb szakember lesz, mint abból, aki tanulta. Ennek egyik oka a muszáj, a másik pedig, hogy sokan az iskolát csak amolyan „legyünk túl rajta” szemlélettel végzik el. Egy felnőtt azonban már jobban érzi annak értékét, büszkébb arra, hogy valamit ő épített, és az még ott lesz évtizedeken keresztül – mesélte.
Márton kiérkeztekor egyetlen szót sem beszélt németül. Szlovákul anyanyelvi szinten tudott, angolul is tanult valamennyit az iskolában, de a német teljesen idegen volt a számára. Kinn aztán jobbára utazókönyvekből, a rádióból és a tévéből tanult, na meg persze „muszájból”.
– A legtöbbet a nyelvtanulásban az akarat segített. Sokan voltak, akik jól csinálták a munkájukat, de nem voltak hajlandóak időt fordítani a nyelvre. Egyre kevesebb magyar vett körül, az új cégnél már nem voltak csak németek, lengyelek és szlovákok. Előrébb akartam jutni, többet akartam nyújtani a családomnak is, úgyhogy én munka után még késő estig olvastam, tanultam, fejlesztettem a szókincsemet, aztán a nyelvvizsgát is letettem – folytatta.
Belügyminisztérium, múzeum, operaház
2017-ben Márton egy új céghez került, immáron építésvezetőként. Az új belügyminisztérium építésénél társművezető volt, majd a berlini operaház bővítésében szintén társművezetőként dolgozott, a Pergamon múzeumnál már 80%-os volt a részvétele. Az utóbbi kettő egyébként műemlék. A 2020-as évben egy középiskolát épített fel, 72 millió euró volt csak az ő része, a szerkezetépítés. Ehhez azonban már egy magasabb végzettség is kellett.
– A cégünk beíratott egy iskolába, ahol rajtam kívül mindenki német volt. Esti felnőttképzésben szereztem meg a magas-mélyépítő művezető diplomát. Négykor végeztem a melóval, a suli 5-től 11-ig tartott, éjfélre értem haza. Nekem erre a papírra szükségem volt ahhoz, hogy a szenátus által kiadott építkezéseket vezethessem – tette hozzá.
Ez már egyébként azután volt, hogy Márton fél évre hazaköltözött. 2016-ra már megvolt az anyagi biztonsága, itthon volt a családja, a két kis gyermeke, akiket havonta csak egyszer látott. Fél évet dolgozott Orosházán, mikor csörgött a telefonja, (a mostani főnöke), hogy holnap 11 órakor várja Berlinben. Megkérdezték, mi a feltétele annak, ha náluk dolgozzon. Fél óra múlva már alá is írták a szerződést.
Jó a hangulat és közös a cél
– Biztonságban érzem magam. Ha bármi is történik a céggel, tudom, fél óra múlva van új munkahelyem. Többször próbáltak már átcsábítani, de nem adnám semmiért a jelenlegi munkahelyemet, hiszen a főnökeim rengeteget tettek értem, és a mai napig nagyon szeretek itt dolgozni – mesélte.
A történetei alapján Márton titka talán abban áll, hogy úgy adja ki a feladatot az embereinek, hogy közben kedvet csinál a munkához, sőt jó hangulatot alakít ki. Nála nincs görcsben reggelente a munkások gyomra. Rávezeti őket arra, hogy mindannyian legyenek büszkék a munkájukra, hogy valami szépet és maradandót alkottak. Bármit elmagyaráz többször is, újra meg újra, de nem hagyja, hogy bármi is összedobott vagy trehány legyen. Azt mondja, nem morognak rá az emberei, mert ha valami nem tetszik neki, akkor ő segít a hiba kijavításában.
Ez lett a „világ rossza Marciból”
Mártont most bízták meg Berlinben egy több mint 200 millió eurós építkezéssel. Egy 163 méter hosszú irodaházat fog felhúzni.
– Édesapám a főmolnár Tótkomlóson, (ő is járt még felnőtt fejjel iskolába), és én azt tanultam tőle meg az édesanyámtól, hogy keményen kell dolgozni. Németországban sincs ez másképp, ott is legalább annyit vagy még többet dolgoznak nap mint nap, mint Magyarországon. A szüleim mellett a feleségemnek köszönhetem a legtöbbet, mert ő volt az, aki önbizalmat adott nekem. Talán a falumban azt gondolták, ebből a „világ rossza Marciból” nem lesz semmi. Gyerekként nem érdekelt más, csak hogy mehessek az ácsok mellé cserepet szedni meg téglát pucolni. Ezt szerettem, de akkor még sem én, sem más nem látta ebben a hobbiban azt a lehetőséget, melyet aztán ez a szakma tartogatott a számomra.
