Az Orosházi NKC csapatmenedzserét, a Tűzőrség Kft. vezetőjét, Szabó Viktort sokan ismerik városunkban. Régi csibészek sorozatunkban most őt invitáltuk egy kis múltidézésre, emlékezésre.
’74-ben születtem Békéscsabán, de csak ennyire vagyok csabai, hisz a kórházból már Orosházára hoztak haza. Édesapám tűzoltó volt, mikor érkeztem. Öt éves lehettem, mikor szüleim elváltak és én apámmal maradtam. Később édesapám megismerkedett egy kedves hölggyel, akinek volt egy fia. Ő lett a nevelőanyukám, a fia, Endre pedig a testvérem. Vele a mai napig igazi, jótestvéri a kapcsolatunk. A Kossuth utcán, a „Lordok házának” nevezett bérházban laktunk az OTP felett, a harmadikon.
Akkoriban sok gyerek lakott a környéken és a ház mögötti terület volt a gyerekkorom első éveinek színtere. Ott bandáztunk a többi gyerekkel, focizás, bújócska, meg minden amit ki tudtunk találni. Az Árpád kertben bicikliztük sokat, míg a parkőr bácsi a fejünkre nem koppintott. Azért legközelebb megint csak oda mentünk. Kilencéves voltam, mikor az Árpád utcára költöztünk, egy négylakásos társasházba. Itt már jóval több tér állt rendelkezésre a játékhoz. Telefon nem volt még, így rendszerint kerékpárral jártunk át egymáshoz. Különösebben nem voltunk rossz gyerekek, csak kisebb csínyeket követtünk el. Ha megszidtak, az rendszerint a rendrakás elmaradása, vagy testvérek közti civódás miatt volt – kezdi a mesélést Viktor.
Az akkori I. számú iskolába járt. Mint elmondta, ott sem feszegette túlságosan a határokat a tanároknál.
– Nem voltam kimagaslóan jó tanuló, inkább olyan átlagos. A szorgalom hiányzott egy kissé. A magatartást tekintve nem tartoztam azok közé, akiket valami gazemberség után automatikusan elővesznek a tanárok. Nem voltam mindig a középpontban. Szóval semmi különös – teszi hozzá.
A középiskolás évekről mondja főhősünk, hogy ez az időszak amelyre nem büszke.
– A Mezgében kezdtem a középiskolát, mert a bátyám is odajárt, de nem ott fejeztem be. A kamaszkor ideje volt és az úgynevezett lázadó korszak. Ekkor mindennel foglalkoztam, csak az iskolával nem. Haverok, csajok, szórakozás, titokban cigizés, iskola mellé járás. Ettől egy kicsit félresiklott az addig egyenes út. Kivettek a Mezgéből és a 612-ben szereztem géplakatos szakmát. Ezután a Táncsicsban érettségiztem le. A szórakozás része jó volt, de a suli miatt, mostani fejjel nem vagyok büszke erre az időszakra – meséli Viktor.
Az érettségi után katona, majd édesapja nyomdokait követve tűzoltó lett, majd céget alapított, de ez már egy másik történet…
