Kortársaihoz hasonlóan Tóth Ferenc is az autómániás kisgyerekek közé tartozott, rajongása pedig az évek múlásával is megmaradt. Egyedülálló autómodell gyűjteményt állított össze, de rádiótávirányítású kamionokkal és villanyvasútjával is szívesen foglalkozik.
– Már kiskoromban is autómániás voltam, az első élményeim egy autó-motor újsághoz fűződnek, amit édesapáméktól sikerült kikunyerálnom. Majd nem sokkal később kaptam egy olyan autómotort, amiben volt egy 3-as Ford Capri, akkor határoztam el, hogyha nagy leszek, akkor nekem is olyan autóm lesz. Ez persze 1981-ben még egy kicsit utópiás kijelentésnek tűnt, de alig 23 és fél évvel később csak megvalósult. Közben persze elkezdődött a gyűjtés is – idézte fel a gyermekkori rajongást.
Azt a bizonyos első darabot még hatéves korában kapta a jelenleg 48 éves Ferenc, így már évtizedek óta hódol szenvedélyének. Kezdetben még tematikusan gyűltek a Ford Capri modellek, de hamarosan elindult a matchbox kamiongyűjtés, a rendszerváltással egy időben pedig már a különlegesebbnél különlegesebb modellek is beszerezhetővé váltak.
Ekkor
kezdte el építeni az első nagyobb kamionmodelleket is, a
legbüszkébben egy 1994-es évjáratú rádiótávirányítású
kamionjára tekint, melyet a japán Tamia cég gyártott.
–
Akkor 85 ezer forintba került, a havi fizetésem durván 30 ezer
forint körül mozgott, gyűjtöttem, eladtam a versenybringámat és
más távirányítású autókat, annak az árából vettem. Akkor
jött divatba az airbrush festés, meggyőztem egy festőművész
lányt, Mátis Ritát, hogy készítsen nekem a kamionra és a hozzá
tartozó markológépre egy ilyen festést, ami szerintem gyönyörű
lett.
A mai napig őrzöm, működőképes, hangsebességes, félautomata mechanikus sebességváltómű van benne. Gyakorlatilag egy igazi kamion pontos kicsinyített mása. Bőrből varrtam bele az üléseket, a karosszéria oldala is kézzel van kiszegecselve, méretarányos alumínium szegecsekkel. Gyakran bemutatózom vele, évekig vezette fel Szegeden a kamionos találkozót is – mesélt személyes kedvencéről.
Másik gyermekkori szerelme a vasút, amivel csak az az egy gondja van, hogy helyigényes. Régen analóg villanyvasútja volt, ezt a hobbit pedig 20 évvel ezelőtt vette elő újra. Bérelt Szegeden egy helyiséget, a gyűjtés és a tereárak építése is megkezdődött, most viszont igyekszik egy új helyet találni nekik. Ferenc egyébként kétlaki életet él, hétköznap Szegeden dolgozik, hétvégére utazik mindig Orosházára a párjához, Anikóhoz.
– Bízom benne, hogy egyszer sikerül azt is összehoznom, hogy teljesen orosházi legyek – tette hozzá. Szegeden is van egy 140 darabos Ford Capri gyűjteménye minden lehetséges méretben, valamint kisebb méretű amerikai kamionjai vagy éppen a vasútmodellek mellé való kis személyautók.
Egy ekkora gyűjteménynél adódik a kérdés: Hol a határ? Szeretne-e még beszerezni újabb és újabb különlegességeket?
– Bővíteni most annyira nem szeretnék, a villanyvasutat szeretném még befejezni. Ha valakit érdekel, szívesen mutatok neki modelleket, hiszen tényleg egy fantasztikus kikapcsolódást nyújt ezekkel foglalkozni – tette hozzá.