Létezik egy sportág, melynek világa a legtöbb kisfiút beszippantja. Talán mert csak egy labda kell hozzá, talán mert irtózatosan jó közös móka, talán mert lehetőséget ad a kitörésre. De a tehetség önmagában kevés, elszántság, sőt megszállottság kell ahhoz, hogy valaki tényleg érvényesülni tudjon benne. Volt Gádoroson egy fiú, akiről mindenki tudta, hogy rettenetesen jó a labdaérzéke, és hogy magasan kiemelkedik – bár nem a magassága miatt – a többiek közül. És bizonyára ő is tudta, vagy inkább a zsigereiben érezte, hogy neki ez az élete…Emiatt lett 100%-ban futballista, és csak 90%-ban pék. Buza Barnabás, az OMTK-ULE szakmai vezetője és edzője mesél.
– A Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskolába jártam, és péknek tanultam. Jó voltam a suliban, őszintén szólva élveztem a gyakorlatokat. Csak egy elméleti és egy gyakorlati vizsga hiányzott a képesítésem megszerzéséhez, de akkor döntenem kellett, és a futballt választottam. Így utólag már azt mondom, felelőtlen voltam. Jobb lett volna, ha előbb leteszem a vizsgáimat, befejezem a sulit, készhez veszem a bizonyítványt, de éppen ekkor, a vizsgák előtt kaptam meg a lehetőséget, hogy NB II-ben az ózdi csapatban bemutatkozzak. Ózdra költözve egyébként beiratkoztam egy szakközépbe, szintén pék-cukrász szakra, és úgy terveztem, befejezem a foci mellett a sulit, de mivel délelőtt és délután is edzéseim voltak, lehetetlen volt összeegyeztetni a kettőt – mesélte.
Fonott kalács és meleg kenyér az asztalon
Barna nemcsak „kötelességből” kezdte a napját a focipályán. Edzői utasítás nélkül is oda húzott a szíve. Mikor kikelt az ágyból, már a futball volt az első gondolata. Az érettségit is csak később, munka és foci mellett tette le. De azért a szakközépben végzett évek sem voltak hiába.
– Imádok főzni. Hetente 3-4 alkalommal biztosan én teszem az ételt a család asztalára. Szeretem a kihívásokat, a bonyolultabb recepteket, nagy kedvencem lett a görög konyha. Tavaly tavasszal, a karantén ideje alatt még több időt tudtam ezzel tölteni, és nagyon élveztem. Nem egyszer sütöttem kenyeret vagy fonott kalácsot is a szeretteimnek, de azért azt hozzáteszem, hogy amint kész az étel, részemről vége a munkának. Mosogatni nem fogok, elveim azért nekem is vannak – tette hozzá nevetve.
Örökre hálás lesz a gyulai orvosnak
Barna most úgy érzi, minden a helyén van. Boldog családban él, szereti a várost, ahol mindennapjait tölti, szakmailag elérte, amit akart, és még egy remek baráti körnek is tagja.
– Mikor bekerültem az Edit Optika-Hungária kispályás focicsapatba, azonnal befogadtak a többiek. Ennek már 15 éve, de a barátságunk a tagokkal azóta is töretlen. Nekem ez nagyon fontos volt, mert talán nem gondolnád rólam, de nagyon nehezen nyílok meg. Mikor az OFC-be kerültem, sok idő, majd egy év kellett a beilleszkedéshez – jegyezte meg.
Barna még ma is megszállottként végzi munkáját, szakmai vezető pozíciójára nagyon büszkén tekint. Az egyesület bizalmat szavazott neki úgy, hogy valójában alig ismerték, és ő épp ezért igyekszik maximálisan megfelelni. Hétköznap edzések, hétvégén meccsek. Mára már a nagyobbik lánya, az 5 éves Bogi is igazi futballszurkoló lett. Ki gondolná a cserfes, jó kedélyű, tündéri kislányról, hogy 1240 grammal jött a világra? De ahogy Barna meséli, dr. Abdulrahman Abdulrab Mohamed és csapata csodát művelt vele. Megmentették és sínre tették a lánya életet, amiért az édesapa örökké hálás lesz…Egy évvel ezelőtt pedig megszületett második kislánya is, úgyhogy most már a Buza család élete kerek, akár egy finom, ropogósra sült cipó.
