Domján Edit negyven évesen vetett véget az életének, nem sokkal azután, hogy kiadta Szécsi Pál útját. Ma 48 éve, december 26-án döntött úgy, nem akar tovább élni.
Domján Editre nem csak tehetsége és szerepei okán emlékszünk, legalább ilyen maradandó nyomot hagyott az a legendás szerelem is, amely Szécsi Pálhoz fűzte. Mindössze tíz hónap adatott nekik, amely alatt az önfeledt boldogságtól a mély letargiáig érzelmek egész sorát élték át.
Véletlenül ismerkedtek meg a Magyar Rádióban. 1972-t írtunk ekkor, mindketten túl voltak egy házasságon. Két önmagában bizonytalan, vívódó lélek talált egymásra, megtartani azonban nem tudták a másikat. Szécsinek több öngyilkossági kísérlete is volt korábban, sokat ivott, az alkohol pedig démonait is rendre előhozta. Egy alkalommal labilis idegrendszere miatt egy hét távollét közben alkoholra nagy adag gyógyszert vett be, és semmi életjelet nem adott magáról, mire Edit szakított vele. Ezekben a napokban döntött úgy, nem tartja meg közös gyermeküket sem.
December 25-én a 40. születésnapján Domján még karácsonyi ajándékokat vitt a szüleinek és az öccsének, aztán hazament. A kolléganője, Almási Éva este már hiába csöngetett az ajtaján. Nem nyitotta ki. Másnap aztán, mikor nem jelent meg az előadásán, rátörték az ajtót. Biztosra ment. Gyógyszert vett be, felvágta az ereit és felakasztotta magát.
Színésztársa Bálint András így emlékezett: „1972 karácsony második napján Shaw Candidája volt kitűzve, délután fél háromra. Kettő előtt az öltöztetőnő jelentette, hogy a címszerepet játszó Domján Edit nem érkezett meg, és nem veszi föl a telefonját. Fölhívtuk Ádám Ottót, aki a következő bölcs utasítást adta: négyen menjünk ki a lakására, valaki, akinek van autója, Mensáros Laci, egy kolléganő és egy műszaki.
Én vezettem, Nagy Anna, Mensáros és Taub Pali jött, aki műszaki vezető volt akkor. A Fürst Sándor (ma Hollán Ernő) utcában lakott Edit, a második emeleten, becsöngettünk, nem nyitott ajtót. Laci benézett a kulcslyukon, aztán a levélnyíláson. Sápadtan ült le a lépcsőre. Én is benéztem. A fenti kulcslyukon egy elfordított női fej sziluettjét látta, a lenti levélnyíláson pedig a levegőben a függő két lábat. A többiek is benéztek. Hívtuk a rendőrséget, a mentőket. A jéghideg lépcsőházban ültünk, remegtünk, gyanítottuk, hogy hinni kell a szemünknek. A rendőrök feltörték a bejárati ajtót, a mentők levágták Editet a kötélről, amivel az ajtót áthidaló könyvespolcra felakasztotta magát.”
Állítólag mindvégig bízott abban, hogy születésnapján Szécsi felkeresi, az élet azonban más történetet írt. Az énekes ugyanis testvérével, Szécsi Katalinnal töltötte a szentestét, várták édesanyjuk telefonhívását a tengerentúlról. Izgatottak voltak, hiszen tizenhat éve nem hallották még a hangját sem. A készülék csak hajnalban csörrent meg, s igen hűvösre és rövidre sikeredett a diskurzus. Szécsi teljesen kiborult, leitta magát. Átaludta a következő napot, így Edit hiába várt rá kis lakásában.
Domjánban kortársai szerint a sikerei ellenére is mindig volt egyfajta megfoghatatlan fájdalom. Már egészen fiatalon kijelentette: „Úgy gondolom, egy színésznőnek negyven éven túl nem szabad élni. Én meghalok negyvenéves koromban. Öngyilkos leszek.” Mindezt 27 évesen mondta, egy tiszai csónakházban a szintén színésznő Lehotzky Zsuzsának. Nem vették komolyan…
(Kiemelt kép: Keleti Éva/MTI)
