Három orosházi festő összefogott, és közszemlére tett valami kedveset, szeretetre méltót és szívmelengetőt. Ha személyesen nem is, de online formában töltődhetünk csodás képeik által.
Nem volt megnyitó, nincsenek érdeklődő tekintetek, a képek magányosan csüngnek a Városházi Galéria falain. De a lényeg, hogy ott vannak, ezzel is tisztelegve a magyar festészet előtt.
– A városban nem igazán jellemző a művészet pártolása, de számomra és más képzőművészek számára is fontos volt, hogy a Magyar Festészet Napját ily módon megünnepelhessük – mondta el Kohut Béla festőművész, aki a Transzcendentális I.-VII. című izgalmas, absztrakt sorozatával gondolkodtatja el a nézőket. Az ő kezdeményezésére jött létre ez a tárlat a Polgármesteri Hivatal első emeletén. A múzeum támogatásával megvalósult kiállítást két művésztársa, Varga László és Mihály László munkái teszik teljessé.
Mindannyiuk munkáiban van valami közös
A három művész három teljesen különböző stílust és látásmódot képvisel. Más az eszköz, más a téma, az absztrakt alkotások mellett egyrészt portrékat, másrészt pedig tájképeket találunk. Mégis van bennük valami közös.
– Minden alkotás az emberről szól. Ebbe ugyanúgy beletartozik az emberek, a környezetünk és a lelkünk ábrázolása is – vallja Mihály László festőművész, aki bevallotta, az alkotás számára kényszer, sőt létszükséglet. Erre a kiállításra az Egy faj vagyunk című sorozatának darabjait hozta el. Három éve már megcsodálhattuk, hogyan mutatja be a művész a különböző népek, kultúrák egy-egy hétköznapi arcát. Idén október 22-én olyan alkotások kerültek a Városházi Galéria falára, melyeket korábban még nem láthatott a közönség.
Mihály László képein szinte kivétel nélkül idős emberek portréit láthatjuk. Idős emberek, kikről oly sokat beszélünk manapság. A tekintetükből kiolvasható a bölcsesség…vagy épp a szeretet. Ahogy a festő is mondja, mindegy, hogy a bőrünk színe sárga, réz, fehér vagy fekete, mi mind egy fajhoz tartozunk.
Elvonulnak a fellegek, és újra megcsillan a napfény
Varga László tájképeiről a nyugalom és a derű sugárzik. Az akvarell, pasztell és grafitmunkákon a szelídség dominál.
– A szépre és a jóra való törekvést, a nyugalmat és a békességet szeretném kifejezni. Ezek a képek valójában a kirándulásaim pillanatai, megörökített részletei. Ha a természetben volt is vihar, én inkább már azt a pillanatot örökítem meg, mikor elvonultak a fellegek, és újra megcsillan, a nap, a remény. Általánosságban is elmondható rólam, hogy optimista vagyok, bár a jelenlegi helyzetben ezt nem mindig sikerül tartani. Viszont amikor ezeket a képeket készítem, sokkal könnyebb pozitívan tekintenem a jövő felé – mesélte Varga László.
Kohut Béla is hozzátette, ebben a mai bizonytalan világban kiváltképp szeretnének festményeik által valami kedveset, szeretetreméltót közzé tenni, olyat, amiben örömét lelheti bárki.
A kiállítási anyag a tervek szerint január 15-ig marad a Városházi Galériában. Ha a közeljövőben személyesen nem is, de online formában megtekinthetők a festmények a Nagy Gyula Területi múzeum facebook oldalán.
