Erostyák Zoltán a Táncsics gimnázium szeretett és tisztelt történelemtanára, mellette pedig a város népszerű és maximalizmusáról ismert ökölvívó és boksz fitnesz edzője…Megint mellette néprajzkutató, és a szíve mélyén valahol még mindig Indiana Jones. Örök rebellis, megrögzött kételkedő, nyugtalan szellem ő, aki részben azért is akart kamaszkorában katolikus pap lenni, mert a 80-as évek legvégén a hittanórára járás lázadásnak számított.
– A gyermekkoromat nagyon meghatározta, hogy a nagyszüleim és a szüleim komoly érdeklődést mutattak a történelmi, népi hagyományok iránt. Édesanyám hajósi születésű sváb, édesapám pedig nagyszénási származású volt. Én már Orosházán születtem, de sokat voltam az anyai nagyszüleimnél, és mindig tátott szájjal hallgattam a történelmi meséiket. Még izgalmasabbá tette ezeket az emlékeket, hogy elmúlt rendszerben még csak titokban, családon belül lehetett beszélni a kitelepítésről – mesélte.
Szóval az egyébként is élénk fantáziával megáldott kisfiú egyrészt kíváncsian hallgatta a nagyszülők vadregényes történeteit, másrészt óriási rajongója lett az akkoriban színre lépő Indiana Jonesnak.
Eltűnt milliók a kukoricagóréban
– Szerelmese lettem ezeknek a filmeknek. Én is beöltöztem régésznek, és – a szüleim örömére – lyukakat ástam otthon a kertben. Már akkor ott volt bennem a kutató véna. Nagy kalandokra készültem, és persze az utcabeli fiúk is benne voltak minden őrültségben. Hatalmas élmény volt, mikor nagymamánék padlásán találtam egy bőröndnyi elértéktelenedett pengőt, onnantól kezdve aztán jöttek a bankrablós, nyomozós történetek. Valahogy ugyanis mindig eltűnt ez a pénz, amit aztán meg kellett keresnünk mondjuk a titkos barlang mélyén, vagyis a kukoricagóréban – emlékezett vissza.
Zoltán ezekben a történetekben általában a rossz fiút, a bűnözőt, az akasztófáravaló való bankrablót alakította. Azt mondja, ez a lázadás mára, 47 éves korára sem akar elmúlni, ami bevallása szerint nem egyszerűsíti meg az életét. Úgy véli, neki ez a keresztje. És valahol itt „kapcsolódik össze” a kalandor véna a következő, még inkább meghökkentő szállal, a vallással.
Indiana Jonesból katolikus pap lett
– Katolikusnak kereszteltek a szüleim, és a családunkban mindig is nagyon fontos szerepe volt a vallásnak. A 80-as évek végén vállig érő hajjal, a hajamba csutizott lufival, hippinek öltözve jártam a gimnáziumba. A vallásnak és a hippi öltözéknek nem igazán van köze egymáshoz, mégis ebben az időben vette kezdetét a „katolikus pap leszek akcióm.” A rendszerváltás környékén a lázadás egyik mementója volt ugyanis az, ha elmentünk katolikus hittanórára. Emlékszem, Zalai Misi barátom is sokszor jött velem Sóki atyához a parókiára. Megtetszett az ottani légkör, és még inkább az, hogy az egész olyan más, érdekes és izgalmas volt. Még egy egyházi darabba is beválasztottak, ahol Krisztus szerepét osztották rám. Szóval abban az időben elhatároztam, hogy katolikus pap leszek, és ez az elhatározás egészen addig ki is tartott, míg meg nem tudtam, mi az a cölibátus. Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy a világi életet és a lányokat választom, hiszen gimnazistaként állandóan szerelmes voltam – tekintett vissza nevetve.
Zoltán azt is elmesélte, hogy már a középiskolai évek alatt is nagyon szerette a testnevelést. Járt atlétika edzésre, és gyakran beszökött a tornaterembe kosarazni a barátaival. Akkoriban viszont még nem lehetett a történelem mellé testnevelés szakpárt választani, így történelem-néprajz szakon szerzett diplomát. De tudjuk jól, hogy az ökölvívás révén a sport a mai napig meghatározó része az életének…és a kutató vénában sem apadt ki a vér.
Gondolkozz és tanulj! Akkor nem leszel szolga
– A lázadószellemet és a maximalizmusomat belevittem a tudományba is, többek közt akkor is, mikor a múzeumban néprajzkutatóként dolgoztam. Úgy gondoltam, nem kell feltétlenül minden tudományos dogmát elfogadnunk úgy, ahogy van. Az észszerű kritika csak előre vihet. Ezt próbálom meg a diákjaimnak is átadni. Nem szabad mindent feltétel nélkül elhinnünk. Ha van tudásod és gondolkozol, akkor nem leszel szolga. Ha viszont nincs tudásod, sem kritikus látásmódod, úgy leszel mások szolgája, hogy közben nem is tudsz róla – emelte ki.
Zoltán azt mondta, maximalizmusa lett az oka komoly cukorbetegségének. Ez az életében történő óriási változás sok mindenre megtanította.
– Nem szabad félnünk a változásoktól, még akkor sem, ha azok néha negatívak. Ha hiszünk magunkban és elfogadjuk, hogy egyedül és kizárólag nekünk van képességünk ahhoz, hogy változtassunk a helyzetünkön, akkor meg fogjuk tudni oldani a problémáinkat. Az élet gyakran nem várt helyzeteket hoz, de ez nem baj. Sőt ez jó. Ha fiatal koromban azt mondod nekem, hogy meg fogok tanulni cigányul és cigánykutatásokat fogok végezni Szentetornyán, akkor jót nevettem volna rajtad. Mégis így lett. És amit még megtanultam, hogy sosem szabad előre megítélni az embereket. Más szavai által sosem bélyegzek meg senkit. Amíg én nem tapasztalom meg személyesen a ő negatív oldalát, addig nekem ugyanannyit ér, mint bárki más – zárta gondolatait.
Fotók: Horváth Bence
