Bojtor Istvánnal, városunk alpolgármesterével most nyakkendő és diplomatatáska nélkül találkozhattunk, ez alkalommal ugyanis nem a város közügyeiről kérdeztük, hanem arról, hogyan is lett ő igazi hard és progresszív rock zenerajongó.
Otthona falát bekeretezett koncertjegyek díszítik, Peter Gabriel, Yes, Genesis, Dire Straits, Deep Purple, csak hogy a teljesség igénye nélkül néhányat említsünk azokból a zenekarokból, akiket Bojtor István élőben is láthatott és hallhatott a közönség soraiból. Az élményeken kívül a zenei CD-ket is gyűjti, azok száma jelenleg a nyolcszáz darabhoz közelít. Tízéves lehetett, mikor „szerelme gyúlt” a rock iránt.
– Van egy nyolc évvel idősebb unokatestvérem, és mivel viszonylag kicsi a családunk, elég sok időt töltöttem vele. Ő már a ’70-es évek elején elkezdett érdeklődni a rockzene iránt. Akkor még Jugoszláviából lehetett bakelit lemezeket szerezni, emlékszem, Pink Floyd, Deep Purple és Yes is volt a polcán. Ezeket hallgattuk együtt, aztán én is beleszerettem a stílusba. Szabadkára jártam bakelitlemezekért, ha kijutottam, egyszerre tíz-húsz darabot is megvettem, konkrétan minden zsebpénzemet erre költöttem. Már reggel nyolckor ott álltam nagy izgalommal a Jugoton ajtaja előtt és vártam, hogy a hőn áhított, újságban látott darabokat végre a kezembe vehessem – mesélte lelkesen.
Zenét hallgatni csak úgy szeret, ha közben semmi másra nem kell figyelnie
Bojtor István a 80-as években eladta akkorra már több százra rúgó bakelitgyűjteményét, és helyette CD-ket kezdett el vásárolni.
– Mindig csak eredeti CD-t veszek. Úgy szeretek zenét hallgatni, hogy nem csinálok közben semmi mást. Csak a zenére figyelek, nézem a borítót és olvasom a dalszövegeket. Régebben sokszor előfordult, hogy ki is szótáraztam az angol szavakat. Később ez hasznomra is vált, hiszen amikor elkezdtem tanulni a nyelvet, az alapok már megvoltak a dalok által, és a kiejtéssel sem volt soha problémám – jegyezte meg.
A több mint harminc év lelkes munkájának eredményeként ma már Bojtor István nyolcszáz darab körüli CD-gyűjteménnyel büszkélkedhet. Ezek mind eredeti, nagy becsben tartott darabok.
Mai kedvence is van a régi nagy nevek mellett
– Igaz, rengeteg van, mégis fejből tudom, melyiket hol találom. Ami érdekes, hogy az összes dalt kívülről ismerem, valahogy hallgatás közben mindig előre tudom, hogy mi fog következni éppen. Még akkor is, ha mondjuk húsz éve hallottam utoljára azt a számot. A CD-imet illetően tudni kell, hogy bizonyos színvonal alá nem megyek. Nem szeretem a három akkordos zenekarokat, azok szerintem esetleg háttérzenének jók egy buliban. A hard rocktól a jazzig minden szívesen hallgatok, de a progresszív rock áll hozzám a legközelebb, az abszolút number one nálam a Pink Floyd Wish you were here lemeze. Körülbelül ezerszer hallottam már, de sosem tudnám megunni. Bár úgy gondolom, a műfaj igazi fénykora a hatvanas évek végétől a hetvenes évek elejéig tartott, azért a mai zenekarokat is érdeklődve figyelem. Aktuális kedvencem egy lengyel progresszív metál együttes, a Riverside – emelte ki.
Bojtor István aktív koncertre járó, képes külföldre is kiutazni egy-egy különlegesebb zenei élményért.
– A legfantasztikusabb a bécsújhelyi reptéren rendezett Pink Floyd koncert volt. Ott álltam a százezres tömegben az előtt a banda előtt, mely számomra korábban elérhetetlennek tűnt. Azt sosem fogom elfelejteni. Egyébként nem feltétlenül kell messzire utaznunk egy-egy jó koncertért. A helyi rock klubban is nagyon sok kiváló zenekar lépett már fel. Tagdíjfizető és támogató tagja vagyok a klubnak, mely úgy gondolom, igazán komoly teljesítményt nyújt. Három éve még egy woodstocki világsztárt, Leo Lyonst is lehozták Orosházára. Persze azt sem hagyhattam ki. Remek este volt – zárta gondolatait.
