A Nyugdíjas Pedagógusok Orosházi Egyesületének 2020. évi programtervét is alaposan átírta a járványhelyzet. Március eleji gyűlésük óta csak júniusban találkoztak egy szabadtéri program során, majd ismét csendes időszak következett.
Nyárra tervezett kirándulásaikból is csak egy egynapos utat tudtak megszervezni augusztus végén. Ez a kirándulás is megmutatta, hogy az élmények, az értékek itt vannak körülöttünk és sokszor nem kell száz kilométereket utazni értük. Makuláné Gulicska Valéria mesélt az élményekről.
– 19 fős csoportunk először a mórahalmi Ezer Év Parkjában ismerkedett a híres magyar épületek makettjeivel. A várak, templomok, kastélyok és más építmények izgalmas történetéről Fodor István történész-múzeumpedagógus mesélt. A belső kiállítótérben számos értékes tárgyat, dokumentumot láthattunk, így pl. Damjanich János utolsó, feleségének írott levelét – kezdi a beszámolót Valika.
A város népszerű rétesboltjában megpihentek és erőt gyűjtöttek a következő programhoz. A Molnár család által üzemeltetett röszkei Paprika Múzeumban a fűszerpaprika származását, fajtáit, értékeit, a hagyományos és modern termesztés és feldolgozás eszközeit láthatták. A színes, értékes gyűjtemény viszonylag kevéssé ismert, pedig a hungarikumok egyikéről van szó.
– A délutánt Makón, az egykori Csanád megye székhelyén töltöttük. 1890-ben még az ország 12. legnagyobb városaként tartották nyilván, és jelentős volt kulturális élete is. A József Attila Múzeumban a történeti kiállítás mellett a mesterségeket és a környékbeli emberek életét bemutató néprajzi kiállítást néztük meg. Bájosak voltak a szántalpakon álló tárolóházikók, amelyeket szükség szerint a kívánt helyre lehetett húzni. Az udvarban fedeztük fel az orosházihoz hasonló kútgyűjteményt és Zala György félalakos szobrát a magyarok királynéjáról, Sissiről – folytatja.
Innen a Maros menti ártéri erdőben megépített Lombkorona sétányhoz mentek. Szerencsére senkinek nem okozott gondot a 10 méteres magasság, a lombok közötti, mintegy 200 méteres séta. Az érintetlen ártéri erdő, a kellemes levegő a résztvevők szerint megérte a fáradságot. A sétány képekkel, tájékoztató feliratokkal segíti a kirándulókat, bemutatja a terület élővilágát. Végezetül rövid városnéző sétát tettek.
– Szép út volt, jól éreztük magunkat, és bízunk benne, hogy hamarosan újabb kirándulásokat szervezhetünk majd – zárja az élmények sorolását az egyesület elnöke.
