Fazekas András huszonöt éve lépett a pedagógusi pályára. A felsősöknek és a gimnazistáknak biológiát, valamint kémiát oktat, a tíz év alatti korosztály számára pedig kézilabdaedzéseket tart. Ismeri és szereti őt a Székács evangélikus iskola apraja és nagyja, de vajon azt hányan tudták róla, hogy van valami, amibe még a feleségénél is hamarabb szeretett bele? Ez a főzés.
Talán sok férfi elmondhatja magáról, hogy jól el tud készíteni egy pörköltet, vagy hogy finom húsok kerülnek le a grillsütőjéről. De szerintem itt körülbelül ki is fújt az erősebbik nem főzőtudománya. Persze vannak kivételek, és vannak szerencsés feleségek is, akik anélkül élvezhetik a finom vacsora illatát, hogy a tűzhely mellett foglalatoskodnának. Így van ez a Fazekas családnál is, és ami talán még ennél is különlegesebb, hogy András nemcsak főzni szeret, hanem az előkészületeket is, sőt most kapaszkodjunk meg: az utómunkálatokat is örömmel végzi. Úgy bizony. Miután a család jól lakott, ő lepakolja az asztalt majd elmosogat, mert úgy szereti otthagyni a konyhát, ahogyan azt találta.
– Még egyetemista koromban kezdtem el főzni, először valójában a kényszer vitt rá, de később ráéreztem a szépségére. Hamar rájöttem, hogy ez engem megnyugtat, sőt számomra örömet okoz. Az egyszerűbb ételekkel kezdtem, de aztán nagyon élveztem, mikor továbbfejlesztettem mondjuk a rántottám receptjét. És ha már tojás, akkor úgy voltam vele, kipróbálom az omlettet is, és így tovább. Elkezdtem recepteket olvasni és észrevettem, hogy nagyon könnyen benne ragadnak a fejemben. Először azok alapján készítettem el az ételeket, aztán egy kicsit módosítottam rajtuk a saját ízvilágom szerint. És ami nagyon nagy löketet adott, hogy nemcsak nekem ízlett, amit csináltam, hanem a körülöttem lévőknek is. Mindenki dicsérte a főztömet – kezdte András.
Saját receptje a Piedone la Vera babos tészta
Andrásnak több lejegyzett receptje is van, sőt néhány közülük a neten is hódít már. Fényképpel és útmutatással tölti fel bevált kreálmányait, amit így bárki kipróbálhat.
– Nagy kedvenc lett nálunk egy étel, ami szinte a véletlennek köszönhetően jött létre. Nem volt konkrét tervem vacsorára, így abból kellett kihoznom valami finomat, amit épp otthon találtam. Ez lett a Piedone la Vera babos tészta, vagyis a legjobb babos tészta. Ezt a nevet választottam neki, hiszen tökéletesen leírja, milyen is lett ez az étel – folytatta mosolyogva.
Andás főleg a magyaros ízvilágot preferálja, de azért az olasz konyhát is szereti. Tésztákat, pizzákat is készít a család nagy örömére. De nem titok, hogy a hölgytagok kedvéért ő is egyre inkább kezd átállni az egészséges ételekre, a cukrot például már teljesen elhagyta a hozzávalók közül.
– A feleségem és a lányom életmódot váltott, és amellett, hogy rendszeresen edzenek, a táplálkozásra is nagyon odafigyelnek. De úgy döntöttem, nem főzök nekik külön, hanem akkor én és a fiam is alkalmazkodunk az út étrendhez, úgyhogy most nálunk mindenki a cukormentes desszerteket eszi – jegyezte meg.
András örömmel kipróbál bármi újat, de természetesen ott vannak a jól bevált kedvencek is. Gyakran kerül az asztalra például a prágai sajtleves is, amit előszeretettel készít. Egy nagyon kedves szakács barátja egyszer azt mondta neki: „Az az igazi tudás, mikor valaki már úgy teszi a vendég elé az ételt, hogy előtte nem kóstolta meg azt.”András elárulta, van már jó pár olyan receptje, amit ő sem ízlelget tálalás előtt.
Lángosos vagy hamburgeres a lakókocsiban? – Egyszer talán az is meglesz
Apropó, tálalás. Számomra egy szépen felszolgált étel annak bizonyítéka, hogy készítője számára ez már tényleg több, mint főzés. Az már valóban művészet.
– Nagyon szeretek játszani a tálalással. Fontos, hogy ne csak finom legyen az étel, hanem szép is. A karantén egyik pozitív hozadéka volt, hogy végre nyugodtan és kényelmesen tudtam főzni. Volt időm adni a részletekre, így a tálalásra is. Nemcsak a családtagok számára főzök, ha valaki jön hozzánk, azt biztosan vendégül látom. Ha mást nem is, de egy jó pogácsát biztosan begyúrok. Persze jó lenne, ha négyszer ekkora konyhám lenne, és még több eszközöm, de azért az évek során így is szépen felszerelt konyhám lett – mesélte.
És mi lesz a jövő? Andrást kémiatanárként érdekelni kezdte a molekuláris gasztronómia. Még csak a felszínét kapargatja, de szívesen belemerülne a részleteibe is. Érdeklik a fizikai és kémiai folyamatok, melyek a főzés során az alapanyagokban végbemennek. Emellett pár éve a cukrászmesterség rejtelmeibe is beleásta magát, finomabbnál finomabb desszerteket készít.
– Számomra tényleg ez a legjobb kikacsolódás. A fiam szokta is mondani, hogy nyissunk egy lángosost, mert azt is nagyon jól csinálom. El tudnám képzelni magam, amint egy lakókocsiban és hamburgert sütök, természetesen saját készítésű hússal. Persze ezek csak álmok, de merjünk nagyot álmodni! Talán egyszer még egy szakácskönyvet is írok…majd a nyugdíjas éveimben – fűzte hozzá.
Amíg ezek az álmok nem válnak valósággá, addig András a családtagjainak süt és főz. Sokféle kötényét egyelőre otthoni konyhájában váltogatja, – azt meséli, a rokonok már sportot űznek abból, hogy különféle kötényekkel ajándékozzák meg. Ő ezt kapja tőlük, és persze a dicsérő szavakat, cserébe pedig András nap mint nap megtölti az éhes hasakat valami igazán finommal.
