Kolarovszki Nórát testszépítő, erősítő, valamint személyi edzéseiről jól ismerik a városban. Aki ránéz, egy határozott, borzasztóan csinos nőt lát, akin mindig ott és úgy feszül a ruha, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ki gondolná, hogy komoly betegséggel született, és kövér kislányként élte gyermekéveit?
– Amit sokan nem tudnak, és talán nem is gondolnának rólam, hogy hat héttel korábban születtem. A 34. héten császármetszéssel jöttem a világra az Orosházi Kórházban 1990-ben. Életveszélyes állapotban voltam, hiszen a szívkamráim közti billentyű nem záródott, illetve a bal és a jobb tüdőm össze volt tapadva. A belső szerveim sem tudtak megfelelően működni, az egész belső szervrendszerem összeomlott. Orosházán nem tudtak megfelelő ellátást biztosítani a számomra, így élet-halál közt rohammentővel vittek át Szolnokra, ahol szintén nem álltak rendelkezésre a szükséges feltételek, így végül Szegeden tudtak fogadni – kezdte a visszatekintést.
Itt már biztonságban lehetett, és megkapta a megfelelő ellátást is, viszont hat héten át nem javult az állapota. Édesanyja csak üvegen keresztül láthatta, nem tarthatta karjaiban koraszülött, törékeny gyermekét. Nagyon nehéz időszak volt ez mindenki számára, hiszen nem tudták, vajon lesz-e holnap a kislány számára.
– A kérdésre, hogy életben maradok-e, csak annyi biztatót tudott felelni az orvos: szerencse, hogy lánynak születtem, mert azok szívósabbak. Apukám később könnyek között mesélte, hogy valóban olyan aprócska és csúnyácska voltam, mint egy kis béka. Végül aztán csak megerősödtem annyira, hogy hazaengedtek a kórházból, viszont tíz éves koromig járnom kellett Szegedre a pulmonológiára, mert a tüdőm még akkor is nagyon gyenge volt. Az asztma mellett többféle ételallergiát is megállapítottak nálam – folytatta.
Hamar befulladt, nem bírta a fogócskát sem
Nóra általános iskolában nyolc éven át fel volt mentve testnevelésből, a középiskolás évek alatt pedig részleges mentességet kapott. Indokolt volt az orvos döntése. A kislány nem bírta úgy a fogócskákat, ugrándozásokat, mint a többi vele egykorú gyermek. Hamar elfáradt, terhelés hatására fulladni kezdett. Nagy szerencséjének tartja, hogy ettől függetlenül a szülei nem tiltották el a mozgástól.
– Beírattak balettozni, táncolni, sőt karatézni is. Azt mondták, csináljam olyan intenzitással, ahogyan bírom. Nem akarták, hogy egyedül üldögéljek otthon. Azt szerették volna, ha ugyanúgy játszok, mint a többi kisgyerek, csak talán egy kicsit visszafogottabban és több pihenővel. Hálás vagyok nekik, hogy így döntöttek. Talán ennek is köszönhető, hogy ilyen jól jöttem ki ebből a betegségből – tette hozzá.
A rengeteg gyógyszertől a kisiskolás évek alatt Nóra fel volt puffadva. Elmondása szerint úgy nézett ki, mint egy kis hörcsög. Ezek a tüdőkapacitás-növelő készítmények ugyanis hormontartalommal bírtak, amitől kifejezettem duci kislány lett belőle. Ezt ma már igen nehéz elképzelni.
– Károlyfalvi Elemér és Baranyi János egykori testnevelőtanáraim valószínűleg sohasem gondolták volna, hogy én a sportban fogom megtalálni önmagam. De ahogy teltek az évek, azért én is egyre jobban bírtam a terhelést. 10-12 éves korom körül abbahagyhattam a gyógyszerszedést, és végre többet is sportolhattam. Végtelenül élveztem, hogy bírom a strapát, és nem fulladok ki. Kipróbáltam sok mindent, de egészen 20 éves koromig kellett várnom, hogy megtaláljam a számomra tökéleteset – mesélte.
Ez a betegség előbb makacsságot váltott ki belőle
A főiskolára kerülve azonban Nóri elhagyta magát. Ennek egyik oka a dac volt.
– Elsőéves voltam, mikor édesapám kapott egy trombózist. Kiderült, hogy Leiden-mutációban szenved. Ez egy olyan betegség, ami a vérsűrűséget befolyásolja, és mint megtudtuk, az apák továbbörökíthetik azt a lány utódaikra. Kivizsgáltak engem és a nővéremet is, és megtudtuk, mindketten örököltük ezt tőle. Tudni kell, hogy amennyiben az ember egészséges életet él, ez a betegség nem okoz különösebb problémát. Viszont én akkor 19 évesen, dacból önpusztító életbe kezdtem. Nem figyeltem magamra, és rögtön fel is szaladt 10 kiló. Édesanyám látta rajtam, hogy rossz irányba indultam el, így azt tanácsolta, menjek el egy konditerembe, keressek egy személyi edzőt, és kezdjek el figyelni magamra! – emelte ki.
Nóra az első edzésen annyira fellelkesült, és olyannyira meg akart felelni edzőjének, hogy konkrétan elájult. Úgy kellett fellocsolni, hogy újra magához térjen. Ennek ellenére is érezte, hogy élete egyik sorsfordító pillanatához érkezett, így a főiskola mellett belevágott egy tanfolyamba is, testépítés-fitnesz edző képesítést szerzett.
– Ezen a képzésen ismerkedtem meg a későbbi felkészítőedzőmmel. Megkérdezte, kipróbálnám-e magam a későbbiekben egy fitnesz versenyen, mert úgy látja, a csontozatom és az alkatom épp megfelel ennek. Akkor még csak álom volt egy ilyen megmérettetés. Nem is gondoltam, hogy ez az álom egyszer tényleg valóra válik. 2017-ben a FiParádén versenyezni hatalmas élmény volt – mesélte.
Nóra jelen pillanatban is fitnesz versenyre készül. Augusztusban és novemberben áll majd a zsűri elé. Hajrá, szurkolunk neked!
