Kapcsolatainkban nem tudjuk elkerülni a konfliktusokat. Nem azért, mert valamelyikünk jobb vagy rosszabb a másiknál, nem is azért, mert az egyikünknek abszolút igaza van, a másik álláspontja viszont „rossz” vagy „helytelen”. Az ok egyszerűen az, hogy mindannyian másképp viselkedünk.
Pszichológiai szemszögből többször próbálták már csoportosítani a hasonló viselkedéseket. Így tette ezt William Marston is, akinek elmélete segítségünkre lehet abban, hogy jól kommunikáljunk, akár a nehéz helyzetekben is. Fontos, hogy felismerjük a jeleket! Van, akinek a pontosság, a precizitás a fontos, és nehezen érti meg, hogy a másik miért késik el minden találkozóról. A későnek viszont az idő nem annyira lényeges, hiszen a közvetlenségre és az őszinteségre koncentrál, és nem érti, ezután miért zárkózik el tőle a várakozó fél. Ha mindig önmagunkból indulunk ki, és elvárjuk, hogy mindenki ugyanúgy gondolkodjon, viselkedjen körülöttünk, mint mi, akkor lépten-nyomon nézeteltérésbe ütközhetünk. Ha viszont megértjük ezeket a különbözőségeket, azt, hogy a eltérő viselkedések más-más reakciókat igényelnek, ha figyelünk a „jelekre”, akkor azt is tudni fogjuk, hogyan kommunikáljunk hatékonyan a többi emberrel. És ha a társalgásunk ily módon gördülékenyen zajlik, akkor az együttélés jóval kevesebb konfliktussal jár, ami jobbá teszi kapcsolatainkat a munkatársainkkal és a családtagjainkkal is. Bánfi-Csizmadia Edit HR szakember, szervezetfejlesztő, akkreditált tréner, valamint Gestalt és Life coach nyújt segítséget most ebben.
– Minden ember egyedi és megismételhetetlen. Olyanok vagyunk, mint egy lámpa, mely fényt ad az izzójával, ami ebben a példában egyenlő a habitusunkkal. Rajta a búrák az egymásra épülő tulajdonságaink, az érzelmi intelligenciánk, a motivációink és végül a kommunikációnk, amit elsőként látunk, és ez az, amit a legkönnyebben fejleszthetünk. Ezek együttesen adják személyünket. Más-más szituációban másként viselkedünk, de ezeket bizonyos minták alapján tesszük. Ezeket hívjuk viselkedési vagy kommunikációs stílusoknak. Ezek megértéséhez ad nagyon jó segítséget a Marston-féle DISC rendszer, mely négy stílusba sorolja a kommunikációt. Fontos, hogy egyik sem jobb vagy rosszabb a
másiknál, mindnek megvannak az előnyei és hátrányai is, valamint, hogy ezek a viselkedési stílusok könnyen fejleszthetők, vagyis nem bebetonozottak – kezdi a szakember.
A DISC rendszer négy kategóriája mártixban, két-két (extro-intro, ÉS feladatok-kapcsolatok) oldalról közelít:
– A Domináns „D” (piros) alaptípus extrovertált, azaz kívülről nyeri energiáját és a feladatokra összpontosít.
– A Befolyásoló „I” (sárga), aki szintén extrovertált, de ő már
kapcsolatokra koncentrál.
– A Kitartó „S” (zöld), aki introvertált, azaz inkább belülről nyer
energiát, de ugyanúgy a külső kapcsolatokra koncentrál.
– Végül a Szabálykövető „C” (Kék), aki introvertált és feladatok oldaláról közelít. Ez így most elég bonyolultnak hangzik, de máris egyszerűsítünk néhány példán keresztül.
Milyen a „piros stílusú” viselkedés?
A piros élvezi a kihívásokat, főleg, ha azonnal megoldást kell találnia azokra. A célokra összpontosít, képes gyorsan döntést hozni és felvállalja azt is, ha valakivel összeütközésbe kell keverednie emiatt. Eredményeket és
teljesítményt vár el, imádja a versenyt, és nem szeret rutinból cselekedni. Ő a kulcspontokra figyel, nem vesződik a részletekkel a dolgokat egész képben nézni.
Képzeljük el ezt az embert egy kékkel szemben!
A kék viszont irtózatosan precíz, ő az információk, adatok, számok embere. Aki mindenben a rendszert keresi, diplomatikus, tényszerű, és emellett objektív módon akarja megérteni a dolgokat. Látjuk a két típus különbözőségeit. Viszont, ha mi pirosak vagyunk, a beszélgetőpartnerünk pedig kék, és ezt mi tudatosítjuk magunkban, akkor meg tudjuk érteni az ő sürgetettség érzetét is, és így könnyebben fogunk közös nevezőre jutni vele. Ha figyelembe vesszük, hogy a kék számára igenis fontosak a részletek, a szabálykövetés, és addig nem fog döntést hozni, ameddig nem áll rendelkezésére minden információ, és nem sürgetjük őt ebben, akkor könnyebben tudunk vele eredményesen együttműködni.
Hogyan vásárol egy piros és egy kék?
Ha egy piros vásárolni megy, akkor ő biztosan határozottan fog belépni az üzletbe. Kiveszi, amit keres, ha nem találja meg, sürgetve keres egy eladót, egyenesen a kasszához megy, nem néz meg mást, türelmetlenkedik, ha hosszú a kasszasor, és sietve távozik.
Hogyan viselkedik a boltban a kék? Lessük meg őt is! Ő lesz az, aki a termékek összetételét részletesen megnézi, figyel a szavatossági időre, kijavítja az eladót, ha nem az az ár szerepel a terméken, mint a kiírásban, és a kék a járványhelyzet alatt biztosan centire betartotta a másfél méter távolságot.
Hogyan juthat közös nevezőre két ennyire különböző stílusú személy?
Ahhoz, hogy jól tudjanak kommunikálni egymással, tudniuk kell, mi fontos a másik számára, vagyis mi áll az ő fókuszában.
Egy pirossal akkor tudunk hatékonyan kommunikálni, ha átengedjük neki a
kezdeményezést, nem személyeskedünk vele, helyette szakmaiak vagyunk! Fontos, hogy a tényekre koncentráljunk és ne beszéljünk mellé! Ami nagyon lényeges, hogy hagyunk teret neki! Ne feledjük, hogy ő szeret döntést hozni, irányítani. Ez nem azt jelenti, hogy a másiknak nem lehet igaza, hanem azt, hogy próbáljuk meg azt kommunikálni felé, hogy adunk a véleményére. Ha viszont egy kékkel szeretnénk hatékonyan kommunikálni, jusson eszünkbe, vele akkor lehetünk eredményesek, ha felkészültek vagyunk, precízen fogalmazunk és végig a témánál maradunk! Vele ne akarjunk bizalmaskodni, és ne rugaszkodjunk el a valóságtól sem! Ő akkor lesz nyugodt és elégedett, ha minden részlet precízen kigondolt és megtervezett!
Sorozatunk következő részében a sárgákról és a zöldekről kérdezzük szakértőnket.
